18. kötet                                                  

 

 

4037.

 

Kazinczy — Pápay Sámuelnek.                                                 Széphalom, Január. 9d. 1822.

 

…Vegyük tehát Döbrenteit, ki engem szeret, és a’ kit én szívemből, lelkemből és minden erőmből szeretek. De Döbrentei sok olly sort íra, a’ mit én meg nem tűrnék: én sokat, a’ mit ő nem. Így Kis, így Szemere, Kölcsey, Szent Miklósy, Klauzál, Székely Sándor, ’s a’ Kisfaludy Károly gyönyörű Nyolczas Rímjei ’s Alexandrínusa. Midőn ezeknek némelly darabjaikat olvasom, de csak némelly darabjaikat, elsápaszt az irígység, a’ hazafiúi öröm ismét visszaadja színemet. Hah! nem sokára el leszünk felejtve, ’s az lesz minden kis fényünk, hogy mi törénk meg az utat….

 

 

4040.

 

Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek.                                                                16. Jan. 1822.

 

….Aurél fiadhoz eggy Epistolát kezdék, de abba hagyom, vagy megszelídítem…

 

Gyermeke Józsefnek ’s Sztáray Laurának,

Ne hidd az elposhadt rongyos Sophistának,

Hogy a’ pénz ’s a’ czifra boldoggá nem tehet,

’S a’ ki érdemmel bír, nélkűlök ellehet.

Üres csevegésit eresszd a’ szeleknek,

’S lássd mint hajlong ő is Sztricsáknak, Vojcseknek.

 

Eggykor még ezek is jók, tiszták valának,

Makacs tanítványi a’ morgó Stoának,

penge ajakokról,

El nem tudta vonni göröngyös utjokról

Sem az öszvezajdúlt tengerek habarja,

Sem a’ nagy Jupiter’ villámszóró karja;            Horat.

De éhen, ’s szenny között érzették végtére,

Hogy a’ jónak maga a’ jó sovány bére....

 

Mi lesz belőle, ebből az Epistolából, nem tudom. A’ 6 első sort kedvem van meghagyni…

 

 

4046.

 

Szemere Pál — Kazinczynak.                                                             28-va Jan. 822.

 

…Az Édes Gergely és Sebestyén Sonettjei után én Bártfaynak 2 Sonettjét mutatom-be.

’S hát Dlugovszkim felől mit méltóztatik ítélni Uram Bátyám?

———

EMLÉKEZET ÉS EMLÉKEZTETÉS.

Ha majd az est’ szelíd homályain

Elöntve rád mosolyg a’ hold sugára,

’S a’ csendes, lágy sohajtozás szavára

Egy hang felel szívednek húrjain,

 

Gyanítsd hogy az barátod’ csókjain

Lelkedbe szállt, midőn mellyére zára,

’S bár elborít a’ messzelét határa,

Híven kisér az élet habjain.

 

’S míg Phoebusz rakja lauruszát fejedre,

Kebledbe gyúlasztván a’ szent világot,

Repkényt kötök számodra ’s kék virágot

 

Ő halhatatlan fényt hoz életedre;

Én, én örömregve hirdetem:

Hogy értted lángol tiszta érzetem.

———

BARTÁOMHOZ.

Mi szép az élet! ’S oh melly isteni,

Midőn arany reményit osztogatja,

’S ha nem derül is titkos arczulatja,

Nem szűnhetem csudálva sejteni.

 

Örülj: Neked van mit remélleni.

’S hogy napjaidra fény jövend, mutatja

A’ serkenő tavasznak áldozatja,

Melly díszeit rád készül hinteni.

 

’S mint nyujtsak én e’ napnak ünnepével?

Itt minden a’ mit néked adhatok

Két rózsaszál, ’s e’ gyönge hangzatok.

 

 

Nem. Fogd erőtlen lantom énekével,

Örömkönyűm ’s baráti szívemet,

A’ melly tiéd, míg hangom eltemet.

….

 

4047.

 

Gr. Dessewffy József — Kazinczynak.                                Kassa, Január 31ikén 1822.

 

…Festetics’ halálára írt’ versezetemet a’ cenzor kegyetlenűl megherélte, érthetetlenné tevé, a’ legjobb sorokat kitörlötte, a’ mit a’ szabadságtalan Bétsben épen hagyának, azt Pesten, a’ szabad Magyar haza’ fő városában, megcsonkította. Egy levelet írtam Thaisznak a’ cenzuráról; de hiszem, ezt is eltiltják. Hogy tehetne engem szabad lelkem íróvá egy a’ cenzúra alatt nyögő hazában? Pennát fogni restellek, és ha veled való levelezésem olykor nem adná kezembe, eddig minden dolgozástól elszoktam volna; még azon levélnek sem adtak eddig helyet a’ Tud. Gyűjteményben, mellyet Döbrenteivel eggyütt a’ ki-adandó Biografiákról készitettünk. Kárhoztatják a’ Magyar Grófokat, hogy nem foglalatoskodnak a’ literatúrával — ha azután eggyik vagy másik irogat valami férjfiasabbat, azzal hálálják bátorságát, hogy dolgozását méltatlannak tartják a’ kinyomtatásra; — ez vagy irígység, vagy kimondhatatlan gőg, vagy alacsonyság. Írjon csak valaki lelketlenségeket, bezzeg kap rajtok a’ cenzor, meghagyja, örül; a’ haszontalan vagy mételyes gyom a’ legszebb virág az ő szemében…

 

A’ dicső Német nő Magyar-Országban.

Kassán, 1882-ben.  /82 ? /

 

Midőn sok itt köztünk született Szépségek

Ős’ink vitéz Nyelvét felejtve cserélik,

’S Németül azt dörgik: hogy én, Magyar, bégek,

’S e’ szívetlen gőgnek gyalázatját élik,

 

Te, szomszéd nemzetű, fogadott földeden

Büszke vagy volt Férjed’ szerencsés honnyára,

Hathatós nyelvünket híván gyengédeden

Bíboros aj’kaid édes nyílására.

 

Szálva hozzád, símúl szózatink’ hangzatja,

Nyelveden nő, szépűl a’ hang’ méltósága,

Midőn azzal lelked lelkünk’ buzzogtatja,

Minden, a’ mit bennünk ébreszt, tiszta, drága.

 

Únom a’ csicsergő Kanári madárnak

Sípostskáknál tanul’t kalitkás énekét,

Mezős pacsirtáim, a’ midőn rám várnak,

Hogy csirricsireljék körűltem az ekét.

 

Szád fülünk’ bájolja; bölcsebben cseréltél,

Mint a’ szomszéd hangnak rohanó csatskáink,

Boldogabb fülektől jobb tanátsot kértél,

Mint adhattak volna Magyar majmocskáink.

 

A’ Francziák’ aj’kát, fülét az Olasznak

Kérdezd: hogy kellőbb-é a’ szomszéd’ dörgése?

Mint szép mértékére a’ ditső Hellasznak

Szálló, pompás nyelvünk’ ható zendülése.

 

Mint a’ festő napfény’ rezgő ragyogása,

A’ setét bokorból kicsal friss virágot,

Ugy a’ lelkes szemek’ kedvező látása

A’ szív,’, s ész’ ködében szűl világosságot.

 

Ti hát barna vagy kék szép Magyar szemfények,

A’ Magyar ész-pállyát kedvel tekincsétek.

’S hogy emelkedjenek a’ kis növevények,

Hajtó virányinkra sugártok’ öntsétek.

 

Mi volt Berlin hangja, mikor LAJOS’ nyelve

Meszszünnen, Párizsból, azt lenyomorgotta?!

És minden Burkus szív érzé mély bú-telve

A’ nagy szégyent, a’ nagy Királynak alatta.

 

Boildogabbak vagyunk; — a’ Jövőre-verő

Szíves FERENCZ tudja: hogy Láng-nemzetünknek

Béllyege a’ hívség, a’ dísz, és az erő,

És azért barátja szív-ható nyelvünknek.

 

Lenne-é Sillerje, lenne-é Gőthéje

Az elmék’ mezején feltetsző Németnek?...                       Még van belőle!

 

 

4049.

 

Kazinczy — Kisfaludy Sándornak.                                            Széphalom Febr. 13d. 1822.

 

…De Homér és Osszián nem ismérték a’ Recensiókat. A’ typographiát és Tudós Társaságokat sem, ’s azokat még sem tartjuk sikeretlen szereknek a’ Tudományok körül. Hogy én sok vétkeket követtem-el a’ Nyelv ellen, senki sem kiálthatja inkább, mint a’ hogy én vallom. A’ Kezdő ritkán áll-meg a’ középpont mellett. De én úgy hiszem, hogy az a’ nagy dísz, mellyet lelkes öcséd Auróráján elöntve látunk, az én munkám, ’s azért az enyém, mert én előbb léptem-fel mint ő, és Szemere ’s Kölcsey ’s Szent Miklósy, kik azt tették volna a’ mit én tettem, ha előttök megtéve már nem volt volna. Sok nem jó jó lesz, mihelytt vele a’ jobb Írók élnek…

 

 

4051.

 

Kazinczy — Kisfaludy Károlynak.                                          Széphalom, Február. 16d. 1822.

 

…örvendezéssel vevém én Aurórádat. Gyönyörű azt látni, hogy a’ Nemzeti erő mint fejti-ki magát, ’s örvendek, hogy a’ Nemzet ezt a’ szép ajándékot Neked köszönheti. Haladj szerencsésen útadon, és győzzd-meg továbbá is a’ gátlásokat. A’ bátyád Dobozyja valóban igen szép… nekem minden darab felett Az Élet’ korai ’s a’ bájos Szép Lenka /Kölcsey/ tetszik, mint a’ prózai darabokban Döbrenteinek és Szemerének és Néked igen szép darabjaitok mellett, sőt felette mind ezeknek, a’ Horvát István’ Árpádja. Melly méltóság a’ beszédben és előadásban, ’s melly szívből eredő hév! …

                     Az élet korai
                  Kisfaludy Károly

Gyöngén ringatva jó anyánk ölében
Vígan kezdjük létünk szép hajnalát:
A játszi gyermekség bájos körében
Csókoljuk a jelenlét angyalát;
A kétes távolnak sötét ürében
Hiú fényt ködbe vont szemünk nem lát;
S könnyű habok között lebegve létünk,
Minden bájképnek oltárt diszesítünk….

 

4061.

Kazinczy — Bay Györgynek.*                                                       Eperjes, Mart. 13-án 1822.

Vette é már Uram Öcsém az Aurórát? Trattner ide 40 példányt külde, ’s talán mind elkölt. Én eggyet Kisfaludy Károlytól kaptam a’ Trattner nevében. — Gyönyörű! igen gyönyörű! De nekem eggy darabja sem gyönyörűbb, mint a’ Horvát István Árpádja, a’ Kisfaludy Károly’ Élet’ Korai, és a’ Kölcsey’ szép Lenkája…..

*Mint a magyar irodalomnak buzgó pártolója, Kazinczy Ferenczczel közelebbi viszonyba került és leveleztek is egymással. Kazinczynak Bayhoz irt 9 levele 1818-1823-ból a Reményben jelent meg 1851-ben. Ezen levelekből kitünik, hogy B. Herderből is fordított és egyik versét Kazinczy küldte a M. Kurirhoz. György név alatti közlés végett 1818-ban. A Felső-magyarországi Minervában Goethe két versének fordítása jelent meg tőle.

 

4076.

 

Toldy Ferencz — Kazinczynak.                                                 Pest, Május’ 1-sőjén 1822.

 

…Közlöm itt azon gúnyos versezetet, melyet Czinke Ferenc úr ellenem írt, s a philosophia III. osztályában hallgatóinak diktált…

 

 

4078.

 

Kazinczy — Toldy Ferencznek.                                                   Széphalom Május’ 15d. 1822.

 

…Prof. Czinke Úr igen híven festi magát közlött Verseiben. Ne akadjunk-fel, szeretetre méltó Barátom, ne akadjunk-fel hogy nagyon szereti a’ régit ’s nagyon gyűlöli az újat. Kellenek ollyanok is, ’s tiszeljük a’ vélekedés’ és szóllás’ szabadságát. Osztán hányszor van már megverve ízetlenségeiért. ’S melly kár az, a’ mit tehet? Én űgyünket nem féltem sem mástól, sem tőle. Hadd mondja hát a’ mit akar…

 

 

4087.

 

Bölöni Farkas Sándor — Kazinczynak.                                                    Bécs. 822 17ik Jun.

 

…Megbocsátasz nekem hoszas halgatásomért? Te mindég jobb voltál hozzám, mint én. Most Bécsben élek ’s azzal a meggyőződéssel, hogy ezen probámnak is csak annyi sikere leszen, mint minden igyekezeteimnek életemben. De nincs se jussom, se érzésem többé panaszolni. Én nem reméllek semmit, én nem rettegek semmit, ’s csak az az egy gondolat enyhít, hogy naponkínt hervadok’ ’s ez a szenvedésnek tompulni kezdő érzelme…

… Döbrenteivel soká valék Pesten, rutabb Egyesület nem lehet, mint az ott való Litteratoroké…

 

 

4088.

 

Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek.                        Széphalom Június 18d. 1822.

 

…íme Erdélyi Leveleim egészen készen állanak, most nyolczadikszor egészen újra öntve,..

… Már megtevém eggy Bécsben lakó barátomnál a’ kérdést, hogy annak ívei mennyiért nyomtathatnának, ’s ha a’ felelet ollyan lesz, a’ millyennek óhajtom, nem tartóztatom tovább kieresztését. Bár míg közre lép, megolvashatnád, ’s hallhatnám nem csak javalásodat, melly nekem mindég igen kedves, de ítéletedet is, sőt intésidet….

 

 

4090.

 

Kazinczy — Helmeczy Mihálynak.                                               Széphalom Jún. 18d. 1822.

 

…Én eggy eggy dolgozásomat nem szeretem inkább mint a’ Virgílből (Georg. IV.) fordított Orpheusomat. Még nem igen akadék emberre, a’ kinek vagy tetszett, vagy valamennyire tetszett volna. Ha mást nevezhetne fordítójának a’ darab, azt mondanám, hogy többet ér, mint a’ Baróti és Rajnis egész Virgílje; én legalább Virgílt nem olly zsíros szájból szeretném hallani mint a’ Rájnisé, ’s nem olly czondrában látni, mint a’ mellybe Baróti öltözteté az Aeneiszt; mert az Eclogákban szerencsésebb volt. Hallj erre eggy kis Batsányismust. — B., nem tudom melly dologban, a’ Pozsonyi Landererhez írt, ’s L. vagy B-nak vagy nekem újságképen megküldé a’ sajtó alatt akkor izzadó Rajnis Virgíljének eggy ívét. B. úgy haragvék Rájnisra mint most rám; noha dicsekedhettem, hogy ő meg én barátok soha sem valánk. Azonnal szalada Barótihoz, ki eggy fedél alatt lakott velünk a’ Jezsuiták Klastromjokban, ’s elébe terjeszté, hogy Rajnist soha sem fogja keservesebben bánthatni, mintha a’ Virgíl Eclogájit, szeme előtt tartván a’ Rájnis dolgozását, lefordítja ’s még jobban mint Rájnis. Mindég könnyű ez a’ későbbnek; palam publice vallom, hirdetem, kiáltom, hogy én Szallusztot fordítván, nagyon megkönnyítve érzém dolgozásomat a’ Szent Györgyi Gellérdé által, valamint eggy újabb fordító, hanemha az Batsányi volna, bizonyosan jobban adná Szallusztot, ’s azért jobban, mert előtte volna az enyém. (Én Szallusztot elébb fordítám, mint Szent Györgyi.)…

 

 

4093.

 

Kazinczy — Toldy Ferencznek.

 

….Nemzetünk két Zsebkönyvvel dicsekszik, az Igazéval és Kisfaludyéval. Kérdjed magadtól, édes barátom, nem volna e jobb ezekben jelenned-meg elébb?...

 

 

4097.

 

Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek.                            Széphalom Júl. 22d. 1822.

.

….Erdélyi Leveleimnek nyolczadszori az az utolsó Dolgozását általküldöttem Döbrenteinek, hogy tekintse-meg, és ha valamelly botlásra akadna, törölje-ki. Ez a’ barátom a’ Kézírást nem nekem küldi vissza, hanem Bécsbe Igaznak, az pedig nyomtatás alá adja haladék nélkül. Eggy holnap alatt Szalluszttal is készen leszek, ’s az is megjelenhet ez idén…

…Most a’ Pyrker igen nagy szépségű Tunisiását olvasom. ’S most legelsőben. Erszényem ’s gyermekeim szükségek azt a’ fogadást téteték velem, hogy semmi könyvet nem veszek. De ő maga külde eggy nyomtatványt Rozgonyinak, ’s ez azt nekem kölcsön adá…

 

 

4103.

 

Édes Gergely — Kazinczynak.                                                22. Aug. 1822. most Pápánn

 

….az idénn újra kidolgozám eme’ munkáimat: 1) A’ Víg Danlost 4 Könyvre osztva. Mottója: Me calamo Patriae ludere jussit amor: — Honnyi nemes szeretet melly kezem írni voná. 2) Leveleimet ’s Mondovánnyaimat, mellynek Mottója helyett állanak eme’ Leoninumok:

 

A’ ki Hazájának jól áldozik, újra magának

Tesz feles áldozatot, melly az Egészre hatott.

Tudja hogy őt az Egész Haza’ teste segíti ’s azért kész

Adni-meg azt Neki ő a’ mi belőle kijő.

Hasznos az a’ Résznek mikor a’ Tag ajánl az Egésznek:

Ő-is azért köteles; mert vele haszna feles.

Megvan az a’ mit vár, mivel a’ köz-terhek alatt bár

Őtet-is érje halál, életet újra talál.

A’ sírtól nem fél, mivel olly szép míveibenn él,

Mellyeket a’ kiszemeltt virtus az Égig emelt.

Él maradékainál, kiknél mindég szem előtt áll

A’ miket öszvetakart ’s hagyni-föl érttek akart ...

A’ mit azért vettél te, ki Honnyod’ igaz fia lettél,

Míg lehet, abból adj részt hogy adós ne maradj.

Így, ha tulajdonnal szolgálsz Neki, hidd hogy azonnal

Azt nyeri-viszsza Hazád a’ mit először az ád.

E’ nélkűl elkél az időd úgy mintha nem élnél….

…Vagynak rövidebbek-is, de most eszembe szedni könyv nélkül többet időm sincs, nem-is szándékom…

...Az Ó és Új időből vett Regémet-is kidolgozám és eggy a’ nekem tetszőbb Darabjaim közűl

 . 6. A’ Ló-Darázs és a’ Kan-pulyka…

 

 

4104.

 

Gr. Dessewffy József — Kazinczynak.                            A. Olysó, Auguszt. 27ikén 1822.

 

…A’ másik versezetet, ha ezen nem csömörködöl, legközelebbi alkalommal fogom néked megküldeni. — Addig is: Vale.

hív Jóskád mpr.

———

AZ ŐSZ.

Oszla miképp a’ rózsa-kor idv-álomja,

Úgy a virág; zúztól a pacsirta tart,

Szállnak e tört ágon a bogoknak romja

’S a’ kivedlett telkek gyűjtvén (nyújtván) avart?

Puszta terűleten a’ Tér’ csorda baromja

Szélben bőgve, gyomot torlott, kavart,

’S csendek alatt lankadt ugarunk sejtendi,

Gyász lepelébe havunk hogy majd rejtendi.

 

Ámbár meszszi hazát a madárfi keressen,

Éktelenebb sínljen most a’ határ,

Bár a kebel dobog is nem oly ütve heves…/ de bizony csömörködöm G/

 

…Az Erdélyi levelek, Szalluszt, a’ Magyar Literatúra’ történetei és az Eszthetikának már előre kimondhatatlanúl örűlök…/ az első kettőnek korán!/…

…Egy szabad fertályom lévén, imé Gr. Majláth Téli zaj árja-is Magyarúl.

 

Görgeti a’ sebesen zúgó Vág hullámit,

A’ szilajos habzást a jég borítja,

Hol itt’, hol ott’ magát lángra nyitja,

Forrva, meleg mélyben rejtvén gyullámit;

 

Úgy takarom kebelem’ nem szűnő vérzését

Hóba, dérbe, midőn sebem vakar,

A’ keserv lobogva tollat akar,

’S lángol a’ Jaj fagy alatt, titkolván rezgését.

 

Néma levégbe szakad fájdalmam’ szózatja,

Ott szív’ híjja vagyon, buta itten a vak nép,

Jég, gyúlván eggyütt bús lelkem’ forgatja,

És torlódva növén, a’ belsőmen tép,

Ám de halok-meg elébb, mint szívem’ árja,

Belsőmbűl a sebet ’s a vért kitárja.

 

 

4107.

 

Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek.                           Széphalom, Sept. 11d. 1822.

 

…De hol volna Nyelvünk ’s Literatúránk, ha illy gondolatlanok  is nem volnának mint én? Énfelőlem azt hiszi sok ember, hogy én csak magam tetszem magamnak, mert a’ Himfy nem szépnek nézett dalait gáncsoltam, a’ hogy a’ Himfy szépnek nézett dalait forrón magasztaltam ’s magasztalom. De ki csudálta hát inkább még forróbban mint én a’ mit Himfyben, Versegiben ’s más ellenségimben szépnek találtam? ’s midőn most a’ Tud. Gyűjt. Augustusi darabjában a’ Guzmics Izidór Értekezését látom, nem irígylem e neki nagy fényét? Ugyan miért nem vádolják ellenéségim ízlésemet szívem helyett? Azonban még Virág is megostorozott a’ tudatlan emlegetéséért, Döbrentei pedig eggyik levelében kért, hogy az affélék által ne csináljak ellenségeket magamnak. Hogy lehetne nekem Döbrenteit ezért nem szeretnem? Csak azt szeretném még is tudni, hogy Horátznak miért volt szabad ezt írni…

 

 

4118.

 

Kovacsóczy Mihály — Kazinczynak.                                               Pesten 8ber 23án 1822.

 

…. Bátorkodom ismét némelly munkácskáim’ levelemhez csatolni ’s itéletet felöllök hallatni kérek.

 

AGGÓDÁS.

Kit karjaim láng közt körűlvevének,

Mikor rám gyűlni láttam búködöt,

Kit lelkem ismért mennyhozó felének,

Midőn e’ sziv áldozva küszködött,

El! messze tűnt bálványa más tüzének,

Frigyláncza más körűl erősödött.

Keblem forró vágyában olvadozgat

Életreményt gyötretve, dúlva mozgat.

 

Tündér itallal Istenség gyulasztott,

S most élek álmom szét nem dult képein,

Virágzatom nem költ fel olly malasztot,

Melly harmatozna búmnak éjjein.

Az Édentől vad sorsom el szakasztott,

Tövis termett a’ Myrtusz fürtjein.

De bár sebző láng a’ Hűnek keserve,

Ah még is édes kénnyel van keverve!

 

AZ ÉPŰLŐ.

(Die Genesende)

Szemléltem arczod rózsáit leszedve,

S tüzét szemednek ködbe mint borúl,

Virányod félhalál tiprá orúl

S elalkonylék létem korányi kedve.

Aludt enyhítő bús könyűm meredve,

Érzém a’ kín belém miként szorúl,

A csüggedést felhőzni komorúl

És lelkem más vidékbe ált’ sülyedve.

Csend lőn, — szent borzanat kezdett lebegni,

Lassúdan egy szellem közelgete,

Reményt szállita báj tekintete,

Intett! és visszalobbant édelegni

Az édes élet vidor Angyala

’S szívembe kedv, gyönyör, kéj szárnyala.

 

AZ ÉLET.

Elfoly éltünk

Játszi habja,

Nem nyil ég, nem

Hajnalong idv.

Elhuny a’ nap,

Pírja oszlik,

 

Nő az árnyék,

S gyászba süllyeszt,

Zord vidékre

Száll szerelmünk,

Pártosúl a’

Hű Barátsziv.

 

Bús viharra

Ébredünk fel,

Csónakunk vesz

’S a’ vezérfény

 

Báj Honunkból

Messze űzve,

Éktelen part

’S éj körűlünk.

———

AZ ELSŐ CSÓK.

Lassú sohaj lágyan repült felém,

Gyönyört lövelt villámszemek’ sugára,

Tied! sug a’ kegyes leány, ’s szavára

Nyilt karjaimban arcztüzben lelém.

Zord éjre szebb nap tündöklött elém,

Diszelg a’ mit vágyam sejte, vára:

Melly idvezítő szenvedésim’ ára!

Titokzáró gyászom szét tépdelém!

Érzésünk szent könyükben áradott,

Varázsolt lelkünk egybe olvadott

’S éber) halál között ujjá születtem.

Vállára folytak a’ selyem hajak,

Megnyílt félénken a’ forró ajak, —

A csók kilobbant és az ég felettem.

                                                        …

 

4119.

 

Kazinczy — Kis Jánosnak.                                              Ujhely d. 25. Octobr. 1822.

.

….Erdélyi leveleim Igaznál vannak. Mi történik velek, nem tudom. Leveleink újra dolgozásához hozzá fogtam. Nehéz munka. Te engem e’ részben is nagyon elpirítasz: a’ tiéidben kellem, erő, rend van: az enyém merő rendetlenség. ’S melly sokat nem lehet elmondani nyomtatásban…

 

 

4120.

 

Igaz Sámuel — Kazinczynak.                                                          Bécs, Oct. 29d. XXII.

 

Mind csak az Erdélyi Leveledben bujálkodom. Én, ki minden Leveleidet nyomtatásra méltóknak tartom, felette ohajtom, ezeknek megjelenéseket ’s felette fájlalom környülállásaimat, hogy magam nem adhatom ki.

 

 

4126.

 

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                                       Novemb. 11dikén, 1822.

.

….Melly szerencse, édes barátom, hogy Tudom. Gyűjteményünk van, hogy van Hébénk, Auróránk, és hogy a’ Marczibáni jutalmak osztogattatnak! Áldás értte Fejérnek, Trattnernek, Igaznak, a’ két Kisfaludynak; áldás, szives áldás Verseghynek; mert hogy Marczibán ezt tevé, én Verseghynek köszönöm. Félre azzal a’ gyalázatos, azzal a’ balga gyanúval, hogy én vagy irígységből, vagy gyűlőlségből, az érdemet érdemnek nem vallom, és a’ mit köszönni illik, forró köszönettel nem veszem. Nem ismeri az az én láng lelkemet, a’ ki engem így ismér. Ellenkezni, a’ vélekedésekben külömbözni, szabad: de az ügy’ híve szereti az ügy’ hívét, és az ügynek nyujtott szolgálatot dicsőségnek tekinti. Közöttünk egy sem bíra még mindent, ’s a legutolsó sincs érdem nélkül; ’s a’ legutolsó nem ritkán nyujta már ollyat, a’ mit a’ legelső is irígyelhet…

… Hét gyermekeim’ nevelése, ’s eggy igazságos per, mellyet sógorom gyűlőletes mesterségek által tartóztat, ’s a’ nehéz idők, lelkemet leverik; mert én 7 gyermek’ atyja ’s 7 gyermek’ eggyike vagyok. Ha ki mind ezeket tudja, kénytelen lesz megvallani, hogy sokat nem tettem, de ez a’ kevés, illy kedvetlen környűlmények köztt, hősi erölködés volt. Erdélyi Leveleim ’s Szallusztom, mellyen harmincz évek olta dolgozom…

 

 

4127.

 

Kazinczy — Gr. Gyulay Lajosnak.                                       Széphalom, Nov. 11dikén 1822

 

…Tudományos Gyűjteményben Pápay, Verseghivel és Batsányival kezet fogva, kikölt ellenem, Füredi Vida költött név alatt, hogy Verseghi Ferenczre essék gyanúm. Én megrettenthetetlenűl költem ki velek, mert az igazság az én felemen állott. Esztendő mulva azután hogy feleletem megjelent, Takács elhala. Én azon órában, a mellyben halálának híre hozzám elhatolt, írtam az ő kedves barátjának Pápaynak, s megírtam, hogy ha Takács nekem ellenségem volt is, s kegyetlenűl és igazságtalanúl bántott is, halálát szívesen kesergem;…

 

4128.

 

Kazinczy — Bay Györgynek.                                                 Novemb. 16-án 1822.

 

…Hasonlítsuk-öszve Nyelvünk ’s Literatúránk’ mostani állapotját azzal, a’ mellyben ez elébb Maria Theresiának, azután Józsefnek, továbbá Leopoldnak halálával állott, ’s kérdjük, hogy nem csuda-, hogy ennyire menénk? Míg másokat vagy az Udvar, vagy a’ körülmények segéllének, minket sem az Udvar, sem Nagyjaink, sem a’ nem Nagyok, nem segélgetének; alkalmasint el lehet mondani, hogy az Irók’ köre van, ha az Olvasók’ köre is, ’s könyveinket csak azoknál kelle keresni, a’ kik azokat csinálák…

… ’S a’ Nyelv — ezt bizonyítja az Igaz’ Hébéje — íme a’ maga Eggyszínűségéből kilépe ’s a’ maga Sokszínűségében ragyog…

… Ponorinak az Angyala, némelly darabosságokat ide nem értve, valamint a’ Szent-Miklósy Sonettje is, nekem kedves darabjaim. Ponoritól az Epigrammokban is sokat várok. Nem keveset ígér Kovacsóczy is (ez 22 esztendős ifjú)…

… De én mindég mentem a’ magam utamon, akármit kiáltozának személyem’ vagy ügyeim’ barátjai; akármint mondogaták magokban: «Úgy kell neki; nem engede mikor kérénk!» — ’s íme most ott vagyok, a’ hol lenni vágytam. Kisfaludy Sándor ’s Horvát Endre meg vannak engesztelve, ’s látják a’ mit nem hivének. Egyedül Verseghi és Batsányi az a’ kik a’ koszorúba befonva nincsenek, ’s az ő megengeszteltetéseket keresni soha nem fogom.

Erdélyi Leveleim Bécsben várják a’ Censura engedelmét, ’s azt mingyárt Sallust fogja követni. Ezek után Verseimből kellene csinálnom eggy Egészet. De édes Uram Öcsém, én Octób. 27dikén léptem a’ 64-dik esztendőmbe, ’s int az idő, hogy gondolkozzam lelkem’ idvessége felől is már valaha; elég volt ennyi a’ haszontalanságoknak. Csak várja Uram Öcsém, elhűl rajta mikor meglátja, mit csinálok én is…

Kazinczy Ferenccel közelebbi viszonyba került és leveleztek is egymással. Kazinczynak Bayhoz írt 9 levele 1818–1823-ból a Reményben jelent meg 1851-ben. Herderből is fordított és egyik versét Kazinczy küldte a Magyar Kurirhoz. György név alatti közlés végett 1818-ban. A Felső-magyarországi Minervában Goethe két versének fordítása jelent meg tőle.

 

 

4140.

 

Toldy Ferencz — Kazinczynak                                                   . Pest. Decz.’ 16. 1822.

 

…Prof. Czinke pedig kérte (taval) hallgatóit a cathedrán, hogy szeressék, mert, úgymond «jó szívem van, ha ostoba vagyok is». Volnék-ot akart talán mondani, de zavarodásában felcserélte az ige-módokat. Méltó Seitenstückje a’ Bécsi bajazzónak. Ezek eggy halálra nevettetőbe illenének…

 

 

4148.

 

Kisfaludy Károly — Kazinczynak.                                      Pesten 10-dik Januar. 1823.

 

…Két Zsebkönyv becsülettel megállhat Hazánkban, mindegyiknek vagyon Publicoma; csak azt ohajtnám: hogy közjóra, ne ellenséges indulatokra vezéreljenek.

Hogy ezen Munka által nem vágytam egyedűl nyereségre, halljad Auróra’ történetét: Kis jószágomban utazván, Sándorral értekeztem szándékomrúl: hogy tudniillik Literaturánkat egy zsebkönyv kiadása elősegíthetné, ’s én eltökéllém annak eszközlését. Ő Doboziát általadta, azon felyül az ugyan akkor nyert 400 ftot a Marczibányi fundátiójábol ezen czélra szánta. Pestre jövén, több nyelvünk kedvelőji öszverakánk 2000 ftot Auróra kiadására; ez elegendő nem lévén, a többi költségeket magamra vállaltam, azon lekötelezéssel, hogy én évszerint a nyereségből 1000 fttal ezen fundust megszaporítom. Ezen tőkepénz egyedűl a Magyar Literaturára fordíttatik. Igy kell magunknak áldozni, midőn elfajult gazdagjaink szunnyadnak…

 

 

4150.

 

Kazinczy — Ferency Istvánnak.                                         Széphalom, Január. 17d. 1823.

 

…Az Úr Rómában él, ’s ötödfél eszt. olta. A’ Virgílek és Cicerók árnyékaik ott még lebegnek. Vétek volna Munkájikat ott nem olvasni, vagy a’ magok nyelveken, vagy olasz, franczia, ’s kivált német fordításokban. Ha az Úr talán nem vett volna annyi iskolai neveltetést, hogy őket a’ magok nyelveken olvashassa, vegye a’ Ciceró Leveleit a’ Wieland fordításában, Virgílt, Horátzot, ’s a’ mi leginkább szolgálhat Plasticusnak, az Ovíd Metamorphosisait a’ Vosséban. Homért bizonyosan ismeri, ’s testvére talán megkűldé a’ Vályi Nagy fordítását. Azt addig kell olvasni, míg megszeretjük…

 

 

4155.

 

Kis János — Kazinczyna                                                  Soprony, Januarius 24dikén 1823.

 

…Sallustodat, Erdélyi Leveleidet, és Cicero’ némelly munkájit, mint Literaturánknak bizonyos nyereségét óhajtva várom ’s megjelenésökhez jó szerencsét kívánok…

 

 

4163.

 

Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek.                                                                           é.n.

 

…Aurélhoz is készűl eggy Epistolám. De csak eleje kész még….. Még nem tudom mi lesz az Epistolában; de imhol a’ nagy képekben gazdag kezdet.

 

Serdűlsz atyádnak gondjai köztt, miként

A’ csermely’ szélén kél a’ büszke nyár (populus),

Reménye még, majd dísze a’ szent ligetnek (szent, von Göttern

Ha testes ágait fellegeknek öltvén, [bewohnt(

Királyi kesselyőknek ád tanyát,

’S a’ puszta’ vándorát nagy-messze földről

Kétségei köztt Phárusz gyanánt vezérli.

De nem fa még a’ szép sudar, ’s mi azt

Akkor csudáljuk majd, ha kesselyők

Tanyázgatnak — — — — — —

(nem jut eszembe a’ többi)

 

Veszed e észre, édes barátom, itt a’ 4dik sorban, melly szép az, ha az ember a’ Régiek olvasásától elmelegedvén, azt teszi a’ mit ők tettek; az az változtatják a’ tempusokat, a’ particulákat…

 

 

4165.

 

Kazinczy — Ponori Thewrewk Józsefnek.                         Széphalom Február 17d. 1823.

 

…Törvényeink csonkák és hibások, hogy a becsületes embereknek látszani akaró gazembereket érdemek szerint nem büntetik; és az erkölcsök romlottsága cselekszi, hogy bizonyos bántások panasza még nevetségessé is teszi…

…édes barátom, szép virágokat szedsz pályádon, s örvendek hogy izlésed a görög Epigramm és az Olasz Sonettek mezejére vonszott. Némelly darabod valóban gyönyörű; s mi lehetsz Nyelvünknek s Literaturánknak, ha dolgozásidon addig igazgatsz, míg azok mívelt izlésednek teljesen megfelelnek!...

 

 

4169

.

Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek.                                               Febr. 23d. 1823.

 

…Erdélyi Leveleim szerencsésen által estek a’ Censúrán Bécsben. Jung Juris Hung. Prof. in Univ. Vienn. censurázta. De pro superrevisione Gróf Batthyáni Vincze van kinevezve. Így hát majd nyomtatják…

 

 

4182.

 

Kazinczy — Gr. Gyulay Karolinának.                                     Ujhely Martz. 22d. 1823.

 

Hat esztendeje hogy elakadtam azon Epigrammámon, melly által Dédácson lételem’ emlékezetét fenntartám ’s a’ maradéknak általadni igyekeztem. Már nem reménylém, hogy elvégezhessem, de íme az éjjel, álmatlanul forogván ide ’s amoda ágyamban, ’s ez a’ félbe szakadt Epigrammám eszembe jutván, a’ vers megleve…Igy fog megjelenni a’ jövő esztendei Hébében:

 

                        DÉDÁCS.

           Gróf Gyulai Ferencznéhez.

Strigy ’s a’ Maros’ Istenei, kiket a’ gyep’ szőnyege szóllít

Tánczra, és tí, kiket az agg szilas’ éje födez;

És te kies völgy itt, sziklás vadonodnak ölében,

Mellyre a’ Dévai vár’ orma kesergve mosolyg,

Vendégtek megyen; ő titeket most lát-meg utolszor:

Óh, de ti hagyjátok zengeni néha nevét!

És mikor Ő ide lép, ’s a’ víz’ szélére hanyatlik,

És mikor a’ szeretett Lotti kiáltja Zsenit,

Zúgjátok neki: Távozik az, ’s messzére! de lelke

Hozzád, élte’ kegyes Angyala, vissza sohajt.

———

’S ímhol németűl:…

 

 

4191.

 

Igaz Sámuel — Kazinczynak.                                                               Május 2d. XXIII.

 

DÉDÁCS, az első táblájára megy a’” Hébének — az eleje ezüst, a’ vége arany betűkkel. Velem beszéljen osztán a’ Recensens. De semmin úgy nem örűlök mint a’ Therezia életén Te tőled kedves Barátom. Leveleidet ’s Biographiájidat oh melly erősen szeretem én Sonetteid ’s nehány Epigrammjaid ’s Dalaid mellett. — Most már a’ czimkép M. Therezia leszen a’ Pozsonyi Dietán. Várom a’ képhez is ideádat. A’ Graphidiont egész nagyságban adom ’s versedet vele együtt….

 

 

4196.

 

Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek.                                        Újhely Máj. 8d. 1823.

 

….Barátom, én azt a’ charaktert kaptam áldásul, a’ mit Iphigeniájában Gőthe ad Pyladesznek. Soha sem hágy-el a’ remény. De az én Pyladeszi könnyű vérem eggyüt jár az Oresztes dühével, ’s nem bízom magamat az Istenekre, mint Cáto javallá. Két perbe idéze Eperjesen két gonosz ember. Ha meg nem szűnnek, egész dühhel nekik esem. Eggy Zsidótól nem féle, igen még is Majorostól, kivel eggyet akarok érteni. Ez is Zsidó. Az a’ legnagyobb baj, hogy az Uzsorásoknak nagy a’ pártfogások. De erről csak szóval…

 

 

4204.

 

Igaz Sámuel — Kazinczynak.                                                          Bécs, Május 20d. 1823. .

 

Irtam multkor hogy elhagyák az Erdélyi Levelek Censoraik’ iróasztalait, ’s most már a’ mult szombat olta kezemnél is vannak. Több három heténél hogy hajhászom mindenfelé a’ munkát, azonban már Május elsőjén viszszakerűlt a’ Hívatalba, ’s Sartori, szállásom változtatása miatt nem értesíthetett szóval. — A’ Sententia keményecske: Omiss. del. corrig. corrig. imprimatur. Vom k. k. Ennt.-Büch. Rev. Amt. Wien am 1. May 1823. Sartori.

A’ kitörlött helyek ím ezek:

l. 60. hol Gyöngyösiről tétetik emlékezet, végűl ezen szavak «megelégedém azzal, hogy az Ember magát velem annyira megszeretteté, a’ hogy rettenetes Verseitől elejétől fogva undorodtam». Itt a’ kétszer alávont helyek törőltettek ki.

l. 76. Kitörőltetett Arankáról, mint köszönt nagy tisztelettel, példát akarván adni a’ kofa aszszonynak — ki a’ vers is: Aranka pediglen ’s a’ t. ’s az, miként panaszolt nyelvünk’ romlása ellen.

l. 90. hol a’ Küküllő Vármegyei szász falukról van szó, kitörőltetett ez: «’s minthogy politicai úton Erdélyi ember a’ dologban nem tehete lépést»….

….«A’ Kormányszék annak nézé a’ dolgot a’ mi vala ’s kiküldé ’s a t. ’s az ártatlanságában mosolygó bántót öszve békéltesse.>> A’ megvont helyek törölve vannak…

 

 

4208.

 

Kazinczy — Cserey Miklósnak.                                                            Ujhely Máj. 26. 1823.

 

…Utolsó postával vevém a’ hírt hogy Erdélyi Leveleim valaha kiállák a’ Superrevisor’ vesszejét is. A’ Censura csak a’ Politicát, Religiót, Morált félti: itt némelly helyeken olly dolgok is szenvedének törlést, melly e’ 3 scopulusba nem ütődött; itt tehát nem a’ Censura törle, hanem a’ Censor, pedig Censornak nem szabad törleni, hanem Censuranak. Isten neki.

 

 

4211.

 

Vitkovics Mihály — Kazinczynak.                                                        1823. Jún. 14d.

 

…Munkáidat imádjuk, megegyeztünk abban, hogy Téged Erdélyi Leveleid’ kiadására meg kérjünk, és segítséget nyújtsunk. Öszsze tettünk háromszáz forintot, és ezeket Tettes Szemeréné Aszszonyom által Neked küldjük olly móddal, hogy a’ kiadást siettesd, ’s ajándékozd meg azzal a’ Hazát. Ha elkészűl, küldj hozzánk számos Példányokat, hogy hamar eladhassuk és hasznosan. Ezen Lépésünket vedd azon Tiszteletnek és Barátságnak, mellyel Irántad viseltetünk…

 

 

 

4212.

 

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                              Ujhely, Június 14d. 1823.

 

…Washingtóniában az uralkodás nem tudja: ki mely templomba jár — így szeretem nevezni Éjszaki Amerikának Státusait — ’s ott, míg a’ mostani rend fenn álland, vér folyni soha nem fog; ’s a’ Pápistából ott nem lesz Protestáns, vagy nem több mint Protestánsból Pápista…

 

 

4219.

 

Kazinczy — B. Prónay Sándornak.                                       Széphalom Júl. 16d. 1823

 

…’S a’ Nyelvről és Literatúránkról szóllván, örömmel említem, hogy Erdélyi Leveleim és Sallustiusom nem sokára megjelenhetnek. Most várom a’ Nemzet’ nagy reményétől, Gróf Teleki József Úrtól, a’ Teleki ház’ Történeteire ’s Elágazására tartozó tudósításokat, mellyek az Erdélyi Levelek végében elő fognak adatni. — Az Igaz Hébéjében Maria Theresiának életét veszi tőlem Publicumunk, eggy két Versezettel.

 

 

4226.

 

Zádor György — Kazinczynak.                                               Duka, 1823. aug. 14.

 

Ide zártt öt Sonettjeim három elsőbbjét Tekintetes Tudós Kisfaludy Károly Urnak, az 1824d. Évi Aurora számára, Fenyéry Gyula álnév alatt a’ mult Januariuszban beküldöttem…

I.

BARÁTSÁG ÉS SZERELEM.

(Dukában, Aug. 3d. 1821.

Gondatlanul eredtem kis sajkámmal

A’ szenvedelmek’ zajló tengerére;

Vak éj borult a’ vészes viz szinére,

Küzdöttem széllel, örvénnyel ’s hullámmal.

 

Erőlködtem feszített vitorlámmal:

De nem volt utamnak biztos vezére;

’S szép vágyaimnak békés enyhelyére

Nem kötheték ki zúzott vasmacskámmal.

 

’S ím szétoszlott az Éj, simúl a’ tenger, —

Tyndar’ fiai ragyognak fényt pályámra, —

Erosz áll a’ kormány mellé sajkámra, —

 

’S egy szél Küthéra’ révpartjai felé ver.

Lilám! te vagy reményim árboczfája!

Gábor! te légy sajkámnak vasmacskája!

 

II.

LILÁHOZ A’ BIZONYTALAN SZERELMES.

(Duka, Deczember’ 16d. 1822.)

«Miolta szép személyed’ ismerhettem,

«’S idvet mosolygott, kínt lőtt r’ám szemed:

«’S örök kétben, ’s bizonytalan szerettem;

 

«Félésfagyban ’s reményhévben epedtem.

«Oszlassd-el e’ gyötrő kétségemet;

«Viszonljad avvagy oltsd-el tüzemet,

«’S valld-meg, Kegyes Lélek, szeretsz-e vagy nem?

 

«Öt évek olta hordom lánczaid’;

«Elégeld már meg ennyi szenvedésem’,

«’S egy szóddal nyissd-fel poklom’ avvagy mennyem’.»

 

E’ szókra nyitni kezdi aj’kait. —

«Megállj, nemet ne mondj! ah reszketek!

«Reménylve így édesbben veszhetek.»                 ….

                            

                        A IV.             : Midőn ajkad rubin-parázsain

                                                Hő érzeményid hangra olvadának;

                                                ’S Klavirod összezengő hangzatának

                                                A menny felé lebegtek árjain

 

                                                Szivolvasztó dalodnak lángjain,

                                                Érzelmeim most tűzre lobbanának,

                                                Majd tiszta, mély, szent hangok áradának,

                                                Szivemnek csenddel rezgő húrjain.

 

                                               A’ könybe sűlyedtt szemcsillag’ sugára,

                                               A’ lángba-gyúladtt arcz, a’ bájos ének’

                                               Kecses zengése ’s a’ könnyüd lepel — — —

 

                                               Alatt hullámzó hattyu-kebel —

                                               Elűsiont nyitottak ’s felvivének

                                              A’ Kény’, Gyönyör’ ’s Idv’ legmagasbb fokára.  /ez csúcs!/

 

 

Kúp. 20. Aug. 1823.

Édes Gergely mk.

P. S.

Mivel időm engedi, eme’ más oldalra írom és ítéld-meg eme’ Horátz szerént készűltt Safficumomat. Nem azért hogy ez volna a’ legszebb, hanem —

 

A’ TAVASZRA MÚZSÁMHOZ.

Jer, danolj Múzsám! az időnk derűl már,

A’ tavasz tőlünk öröm’ énekét vár [!]:

A’ komor tél szűnt, levegőnk megújúlt:

A’ zivatar múlt.

 

A’ hegyek ’s halmok’ meleg oldalábann

Lélek és élet mozog a’ csirábann:

A’ mezőt a’ Nap mosolyogva testi

Színre kifesti.

 

A’ szelíd halmok’ vadas erdejébenn

Gerliczék zengnek ’s az egész megyébenn

Hallik a’ vídám csivogás körűlünk,

Mellynek örűlünk.

 

Jer te! jer Muzsám! ugyan-is magábann

Lantod a’ pólczánn, minek áll hiábann?

Vedd-el onnan már! veregetni vedd-el

Gyenge kezeddel.

 

A’ tavasz kedves szeretőd tenéked,

Ekkor a’ zöld fák’ gyöpös alja széked…

 

Im. Tűrd-el B[arátom]! a’ rímet az illy csupa játékokbann — Ejh a’ Víg Danlosom kívánna kezemből kirepülni. —Még ezt-is ide zárom.  Marczibányinak Fundatiójára írám. —

———

Tavasz! — te minden szépet előhozó

Tavasz, szerelmek’ Kedvese! — jer ’s lelhellj

A’ Déli szellők által édes

Illatot éledező mezőnkre…..

 

Hogy Marczibányink’ nagy ’s nemes érdemét

Hírdessem, úgy hogy hangjaimat maga

A’ tiszta nap, sugári köztt, a’

Merre siet, vigye ’s oszsza széljel….

                                                                 De szűnj te Múzsám! szűnj te pacsirtaként

                                                                 Csefegni; mert lantom alá való

                                                                 Illy szép dicsőség’ hirdetére!

                                                                 Menj te keresni Homért helyettem.

 

4230.

 

Igaz Sámuel — Kazinczynak.                                                                 26/VIII. 23.

 

…Erdélyi Leveleidben semmit sem törlött a’ Censura. Változtatott azonban Mária Theresia’ életében, a’ mint a’ XVd. Kurír mellett Eperjesre irám e szerint:

Nálad áll:

«Ha ki a’ Baszták, Belgiojósók ’sat. idejére emlékezik ’s elnézi mit teve Theresia, érzeni fogja hogy kegy és kémélés mindég czélra viszen, az ellenkező pedig mindég rosszat szűl.»

Most így van:

<< érzeni fogja, hogy hívség és engedelem kegyet és kémélést szerez az Országnak, és mindég czélra viszen ’s a’ t.»…

 

 

4231.

 

Kazinczy — Zádor Györgynek.                                                      Széphalom, 1823. aug. 31.

 

…Aurora nékem fel nem vevé Sajka czímű Sonettemet, a’ mint hallom, azért, mert árboczot adék a’ sajkának: Hébe felvevé …Mit tegyünk tehát ennyi ellenkező értelmek között? Hallgassuk ki tisztelettel a’ Jók itéletét, de maradjunk osztán saját érzésünk mellett, ’s igyekezzünk kisimítani a’ mi darabos, megnemesíteni a’mi mindennapi, ’s az énekbe nem illett. — De Te szeretetre-méltó társ, azt reményléd, hogy énekeid megjelenhetnek Aurorában, ’s óhajtod, hogy nevedet ismerje a’ hon, a’ mint azt minden jó óhajtja. Vedd tanácsomat: küldd fel a’ Hébe Kiadójának. Ezért is akarnám én, hogy a’ két Zsebkönyv össze ne olvadjon, ’s egymással barátsággal vetélkedve sok esztendőkig fenn maradjon. Én részemről gyönyörködve nézem küldött Énekeidet. Forróság van bennek, és igen szép Nyelv, verdesett (castigált) beszéd…

…Nékem azt öt Sonett között a’ páratlan számúak kedvesek. — Örvendek hogy Aurora fel nem vevé. Ez nélkül nem vevém vala leveledet, ’s nem szerethetném azt, a’ ki felől úgy hiszem, hogy Nyelvünknek új és nagy dísze lesz….

1. rubin-parázs — Mit teszen ez?     Nem értem.

 

 

4234.

 

Zádor György — Kazinczynak.                                                                          Duka, 1823.

 

…A’ «rubín-parázs»-ban nem gondoltam volna, hogy meg ne értettessem, én ezzel a’ «Rubingluth»-ot akartam kitenni  …Sonettjeimet nincs szándékom mostanában nyomtatásra adni. Majd ha valamely lelkesitőbb óra ihletése vagy jobbnak szerzésére buzdítand ….1819d. olta fáradok a’ Magyar Poesisz Litteraria Hisztoriája irásához való Előkészületek megszerzésében, de lakomnak minden nevezetesebb Könyvtáraktól távolestte ’s azon elzárkózás miatt, melly Tudósainkat nagy részint fogva tartja ’s nem enged közöttünk igazi Tudományos közösülést ’s való Közszellemet (Gemeingeist) ébredni, mind ekkorig kevés Materiálékat gyűjthettem. Horányit és Wallaszkyt is birom…: jobbára Pápay ’s a’ Catalogusz voltak ideáig Segéd Kézi Könyveim…

 

 

4245.

 

Gr. Dessewffy József — Kazinczynak.                                     Sz.-Mihály, Octob. 21én 1823.

 

…Az említett Zsebkönyvben leg-jobban tettzett nekem a’ Te búcsúztató Epigrammád, és Gróf Teleki Sétálási Fantaziája, amazon ragyogóbb a’ szín, emezen komolyabb és érzelmessebb.

 

Ah a’ földi valót ha mi

Nem szépítgetnők álmainkkal,

Lenne e’ még olly valami,

A’ mit érzésünk szépnek vall?

 

                          S meg ez:

Élte czélja szent és nemes,

Menyből származott szív heve,

’S még-is minthogy nem vólt szemes,

Hasznos gyümölcse nem leve.

 

                       azután ez is:

Hajdan midőn boldogságom

Magamon kivűl kerestem,

Minthogy sok vólt kivánságom,

Sok vólt a’ mitől el-estem.

 

                         Végtére:

’S így magányúl élegetek,

Örömtől, jajtól üresen;

Síromhoz igy közelgetek,

Nem mosolygva — de csendesen.

 

ezek valóban nagyon egyűgyü, de a’ mellett igazi szív fakadások. Nem annyira Fantáziák, mint érzemény szüleményei….Mária Therézia biografiája szép egy darab. Gönyörű érzeménnyel végzed a’ mit olly felemelkedetten kezdettél, és csinossan folytatál….

 

 

4249.

 

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                               Széphalom Novemb. 4d. 1823.

.

…Róma Pápát választa, Pápát koronáza. / XII. Leo/  Óhajtanám, édes barátom, látnád, melly elmélkedéssel olvasom én e’ czikkelyeket az Újságlevelekben, holott sok Protestáns társaim nevetni fognak a’ nekik érthetetlen czifrán. A’ mi nagy, ’s tiszteletnek érzéseit támaszthatja, előttem mindég kedves. A’ Róma’ hite szelíden sötét: a’ miénk világos, józan, de puszta. Ott tévedések: itt igazság. De melly sovány igazság ez, és melly jóltevők azok a’ tévedések! Ez prósa, amaz poesis…

 

Olvass ezek helyett inkább eggy Ódámat:

 

Az esztelen Bölcs títeket, istenek,

Tagadni akarna. De ti felette meg-

Dördítitek bosszús ütéssel

A’ ropogó tüzeket, hogy Újhely

 

És a’ Hegyalják’ bérczei rengenek,

’S fortyanva csap-ki partjain a’ Tisza,

’S az sápadozva roggyan-össze;

Érzi hatalmatokat, ’s — tagadja.

Ekként dühűltek eggykor az elfajult

Tellusz’ szülöttjei ellenetek. De Zeüsz

Felkölt; futának ők, ’s az ádáz

Enceladuszra terűle az Aetna.

 

Engem szerény szív vonsz tifelétek, és

Nem ingható hit, ’s magzati félelem.

Áld szenvedésim köztt nyögésem:

Áld poharam, ha virág övedzi.

 

Az éj’ sötétét tiszta nap, a’ fagyos

Telet tavasz ’s nyár váltja-fel, és az ősz,

Gerézddel ékesítve fürtjeit;

’S újra sötét jön-elő, ’s fagy újra.

 

De jőjenek! ti gondotok az: nekem

Örvendeni illik, tűrni, reményleni.

Szakadjon ég föld eggybe; szórja

Lángjait a’ Phlegeton! ti védtek.

 

 

4253.

 

Kazinczy — Gr. Majláth Jánosnak.                               Széphalom den 11ten Novembr. 1823.

 

Verehrungswürdigster Graf,…/a német levélben ez a mondat/:

A’ Kazinczy’ százada az idők’ méhében még csak készűl megjelenni, mellynek előpostája Ő.

 

 

4254.

 

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                                                        1823. nov. 19.

 

…Én ismét újra írom Sallustomat, de már most nyomtatás alá, ’s annak a’ jövő eszt. meg kell jelenni. Ide zárom Előbeszéde’ elejét, hogy lássd, mennyire szeretem őtet; ha ízlésemnek ’s eszemnek nem becsűletére is, kénytelen vagyok vallást tenni, hogy még inkább, mint Cicerót. Ennek Epistolájával tegnapi estvémet tevém ismét gyönyörűvé. Melly boldogtalan ember, a’ ki azokat nem ismeri. És miért eléglé-meg a’ tiszteletes Grosser, hogy azokból olly keveset fordíta! Ha gazdag volnék, nagy praemiumokat tennék a’ Görög és Római Classicusok’ fordításira, ’s eggy Írót tízzel is fordítatnék. Sokaknak merések után bírhatjuk őket jól…

…Öreg embernek eggyik vétke a’ történetek’ beszéllése; hallj hát még eggyet….

 

 

4259.

 

Zádor György — Kazinczynak.                                                         Duka, 1823. nov. 25.

 

…Tekintetes Ur’ szíves tanácsa után a’ Terzettókban újra dolgozott Sonettemet ’s két fiatalabbkori ódámat itten bátorkodom bemutatni,

 

             1) AZ ÉNEKLŐ MIMILIHEZ.

Hogy bíbor szád’ égő rubinjain

Hő érzeményid hangra olvadának;

’S Klavírod lágyan-édes hangzatának

A’ menny felé lebegtek árjain:

 

Szivolvasztó dalodnak lángjain,

Érzelmeim most tüzre lobbanának,

Majd tiszta, mély, szent hangok áradának,

Szivemnek csenddel rezgő hurjain.

 

A’ lángba-gyuladtt orcza’ fénysugára,

A’ hullámzó kebel, a’ bájos ének’

Kecses zengzetje, ’s a’ setét szemek,

 

Mellyekben egy ezüst könyü remeg —

Elűsiont nyitottak ’s felvivének

A’ kény’, gyönyör’ ’s idv’ legmagasbb fokára.

 

                  2) PANASZ.

Itten reményfám hűvesin a’ setét

’S csillagtalan zord éj’ sürü fátyola

Alatt nyögöm bús szívem édes

Kínjait és panaszos siralmát.

Nem rég’ derűlő életem’ hajnalán

Lantom, csak a’ szent ’s hű szerelem’ szelid

Érzésit ömlé és örömre

Buzdula hangja után ez a’ táj.

Midőn Lilámnak életadó rubin-

Szin ajka ró’sás kelyhiből izlelém

Az Égi Nectár cseppeket ’s szent

Csókjaim hó kebelére hulltak.

De ah ki sem nyilt Hajnalomat sürü

Kormos köd-ár gyász szőnyege fogta el

’S bimbózni kezdett Ró’safáim

Egy dühös Északi szél kitépte.

Tisztelt, imádott Szűzemet a’ fene

Vad sors irigylé ’s vas keze engemet

Keményen általfogva elvitt

S a’ szeretettől örökre elzárt.

Az olta szivem semmi örömbe részt

Nem vesz, fejemre Myrthusz helyett fonok

Gyász Rozmarint és bús Kűpreszszusz-

Ág fedi jajra fakadt Kobozkám’.

Óh! sors csak egygyért esdekel és könyörg

Szivem Tenéked, légy kegyes, add meg ezt:

Addig ne zárd rám a’ koporsót,

Míg Lilim ajkira csókot hintek.

 

              3) VÉSEI WÉSSEY PÁL SIRJÁNÁL.

Nem élsz tehát már ó! szeretett Palim,

Nem dülsz elolvadt szivvel ölembe le

’S baráti csókod árja többé…

 

 

4263.

 

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                                                                1823. Decemb. 11.

 

…Én neked addig szoros visgálatod alá bocsátok itt Theokritből egy darabot, azt, a’ mit épen most tisztázok. III. Idüll 6. v.

 

Ah Amarülli kegyes, barlangból mért kitekintve

Nem szóllítsz engem kedvesnek? vagy te gyülölsz e ?

Vagy lapos orrom bánt, nümphám, vagy hosszu szakállom,

Hogy ha közel szemlélsz? Magamat felakasztani késztesz.

Ime tiz alma neked; mind ezt szedegettem azon helytt,

Hol te hagyád szednem. Vedd-el, hozok holnap is ennyit.

Visgáld, o kérlek, kinzó gyötrelmemet; ah ha

Döngő méh volnék, mély barlangodba röpülnék,

Téli borostyánid’ ’s perjéiden által evezvén.

Most ismérem Eroszt: ő vajmi vad Isten; oroszlán

Emlők szoptatták, ’s nevelé erdőkben az annya.

Gyujtva emészt engem, ’s tüze mélyen, csontomig éget.

Bájszemü, sziklakeménységű, oh barna szemöldű

Nümpha! Karold ált a’ kecskést, ’s nyujtsd csókra az arczád.

Mert mi hiú legyen is bár a’ csók, édes az érzés.

Megteszed, a’ koszorút hogy részecskékre tiporjam,

Melly, Amarülli, borostyánból értted fejemen függ,

’S bimbós rózsákból, ’s jó illatu petreselemböl.

Hah! mi levék, s mi fog érni szegényt! te, te nem könyörülsz e?

Bőrös köntösömet levetem, ’s ez özönbe szökendem;

Hol thünn-halra veté hálóját gondosan Olpisz.

’S bár meg nem halok is, néked gyönyörödre lesz e’ kép.

 

 

4268.

 

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                                              Decemb. 20d. 1823.

 

Ma végzém-el végső gonddal Sallustomat. Addig azonban sajtó alá nem megyen, míg bizonyos segédmunkát nem kapok. Nyugtalan vagyok látni, mit itélnek jobb Olvasóink ezen igyekezetem felől. Bár úgy járhatnék vele, mint maga Sallust a’ maga dolgozásával. Azt mondja minden, hogy rossz, hogy vétkes: de szép. Minap elfelejtém levelembe zárni Előbeszédét. Imhol az.

———

Sallustot itt nyomban követi Cicero. Két fő dísze a’ Látium’ nyelvének, Hellásznak két nagy nevendéke, kik ennek koronás fijaival bátrak valának megvívni, ’s szép nyelveket az ő követése által még szebbé tevék, honjokat halhatatlan dolgozásaik által megdicsőítették, méltók, kiknek képeik egymás mellett álljanak. De túl azon, hogy mind kettejét egy nép szavaival halljuk szóllani, egymáshoz nem sokat hasonlítók, ’s ez amannak, amaz ennek épen ellenkezője

Cicero úgy szóll, mint Rómának minden más fija, de lelkesebben, de több tudománnyal, több gonddal: Sallust a’ hogyan senki nem más, de meghaladva minden mást. Cicero szabadon ömlöng: Sallustnak nyelve verdesett; nem őt viszi a’ beszéd, hanem ő a’ beszédet. Cicero bőven szeret áradozni; neki a’ sima kedves, a’ kigyalúlt; mesterségét, gondjait, még a’ hol fél napokat pazarla is el két három sorának kisikárlására, szerényen rejti-el; Sallust darabos, de az ő darabossága kecsesebb és kedvesebb a’ mások simaságánál; ő nem rejti-el gondjait, sőt Olvasójit minden szava, minden fordúlása váratlanúl lepi meg. Amaz megelégli a’ szokottat, azt, a’ mit minden érthete ’s eggyszerre érthete, ’s az illyet csak nemesítgeti: Sallust kevély mindentől értetni; végig röpül az egész körön, eggyesíti a’ mait, a’ már avúlót, az újat, mihelytt az illyet magát szépség, hathatósság, ollykor csak szokatlan arcz által is ajánlja; makacs ízléssel válogatott szavait makacs ízléssel fűzi-össze, ’s természeti kecseit kaczér fortélyok által nevelgeti. Benne eggyütt a’ Cátói rusticitás és a’ Gabíniuszok’ asszonyos czifrája, a’ férjfias és puhúlt, a’ honi és az idegen, a’ később kor’ vídám színe és a’ hajdani fanyar, a’ nemes és a’ nemtelen, a’ törvényszeres és a’ vétek, ’s eggyike nem ritkán a’ másika mellett, de mindég bájban, mindég kellemekkel gazdag méltóságban. Cicero változtatja színeit; Sallust a’ maga komolyságából soha ki nem lép. És neki egyéb érdemei mellett épen ez a’ komoly arcz, ellenkező eggyezésben a’ Sybarítai piperével, adja azon méltóságot, mellyet a’ szintén úgy tömött, de nem kedvesen sötét, hanem fekete ’s komor Tacitusz is csak úgy tuda meghaladni, hogy utólérni ugyan távolról sem tuda. Cicerónak arczában Szépség van és Erő, az és ez eggy mértékben, nyugalomban: a’ Sallustéban csak szépség, de Erő által; a’ ravasz a’ Szépséget alá veté az Erőnek, de csak hogy majd egész hatással törjön elő, ’s az Erőt feledtesse, mellynek, a’ mint látszhaték, egyedül keresé ragyogását. A’ Cicero’ Múzsája halad tárgya felé, mint a’ kinek dolga van, ’s nem is óhajt tetszeni: a’ Sallusténak nincsen dolga, ’s látatni akarja magát. Lépdell, nem siet — et vera incessu patuit dea.

             Nem felelek értte, édes barátom, hogy fordításom igen rossz lesz, legalább, hogy javalást ugyan épen nem nyér. Nekünk magyar Olvasóknak csak a’ folyó kell, csak a természetes, csak a’ czifra, zörgő: azt a’ Római színt mi úgy nem tűrjük, mint a’ francziát, németet. De legalább azt mutatja, a’ mit Veled itt közlök, hogy Írómat nagyon szeretem…

 

 

4271.

 

Kazinczy — Dúlházy Mihálynak.                                        Széphalom Decemb. 27d. 1823.

 

…negyven esztendő olta a’ Nyomtatókkal, megtanúlhatám, hogy vaktában ne higyjek. — Az öreg Ellingernek fizettem Bácsmegyeiért, ’s ő az én exemplárjaimon kivűl magának is nyomtatott. — Haykullal levelekben végzék Rochefoucauldom nyomtatása eránt; kirakta az egész Munkát az első soron kezdve az utolsóig, a’ nélkül hogy csak eggy ívet is nyomtattatott, ’s látván hogy a’ kihirdetett Diaetán akarom széllyel repíteni, jelenti, hogy ha meg nem toldom az ívek’ árát, a’ kirakást széllyel hányatja. Épen dolgom vala Bécsben, ’s felmentem, ’s Haykulnak az almáriomában leltem az egész kirakott Munkát. — Trattnerrel ki vala csinálva, mint adja-ki a’ IX. Kötetet, ’s a’ későbbi Kötetekhez sárga és durva papirost ada, ’s kopott betűket, ’s egyébképen is azt tevé a’ mi magának tetszett…

…Itt küldöm formátumomat, mellyen ki van mutatva az is, hogy micsoda betűkre lesz szükség.

1) a’ prózai textus minden Köteteimben Ciceróval lesz nyomtatva. A’ versek Garmonddal. De kell Petit is, még pedig úgy, hogy mind az Erdélyi Levelekben mind Sallustban egész ívek lesznek nyomtatva Petittel. A’ Petit mellé pedig Nompareille is kívántatik, Nótákhoz. — Ezeken kivűl mind a’ négy rendből kell Cursiv, de nem a’ Schadéfélék, minthogy azok nagyon bendősök, obesusok, hanem szikárabbak; az az ollyanok, a’ millyek most vagynak a’ Werfer Ur typographiajában. Ezen kivűl kellenek még görög betűk is, és francziák: ç, ŕ, č, ę etc. a’ Citátumok miatt.

2) A’ betűk eránt még azt kell kikötnöm, hogy kopottal semmi ne nyomtattassék, hanem valamikor én kívánom, újonnan öntettessenek. Továbbá, hogy mindenik rendű betű Schádétól legyen, ’s Cicerójához illjen.

3) A’ Papiros jó, de bár valamivel testesebb lehetne.

4) A’ nyomtató fekete ollyan legyen mint a’ legszebb Bécsi nyomtatásban, ’s által ne tűnjön a’ más oldalra.

5) Kirakatván a’ betűk, Werfer Úr a’ lehúzott ívet nekem a’ Tállyai postán megküldi, én azt 24 óra alatt veszem, ’s még akkor nap postára teszem, ’s Werfer Ur a’ Szinnyei postán 24 óra mulva veszi. A’ második Correctúra osztán az Úré.

6) Ha hozzá fognak a’ Munkához, abba nem hagyják míg kész nem lesz.

 

 

 

 

 

                                                       19. kötet

 

                                                    4279 – 4616                                                

                                                09. 07. 27. - 08. 04.

 

4282.

 

Kazinczy — Dulházy Mihálynak.                                                                9 Januar. 1824.

 

Bízodalmas Drága Jó Uram Bibliothecárius Úr,…Az Erd. Levelek elébe a’ Mélt. Gróf képét szeretném tenni, minthogy a’ Munka gyermekeinek lesz ajánlva. De én elhagyom azt a’ panyókára vetett mentét, mellyet Döbrentei metszete az Erd. Muséum elébe. Mentét adok és lajblit, ’s azt az Inscriptiót a’ mi az Erd. Muséum rezén áll. Én fizetem a’ rezet, ’s nem a’ Mélt. Gróf. De szeretném ha a’ kép eggy derék Festő által megigazítatnék. Akarom, hogy a’ Mélt. Gróf képe férjfit mutasson, de ne patvaristát, mint az Erd. Muséumé. ’S az nincs is eltalálva egészen. Van e valaki Kassán, a’ ki meg igazítsa?...

 

 

4284.

 

Kazinczy — Kis Jánosnak.                                                          Széphalom, Január. 14d. 1824.

 

Kedves barátom, Közlöm itt Horátznak eggyik Epistoláját azon órában, mellyben azt elvégzém. Az én Phaedruszi szabadságu Jámbuszaim semmi fáradságba nem kerűlnek; de illenek a’ Horátz’ Leveleinek kedves negligentiájokhoz, ’s ha fülemnek hinnem szabad, inkább mint a’ hexameterek, ha azokat olly gondatlansággal fonnám is, mint ő maga…

—————

Négy öt napot, mondottam, hogy fogok

Csendes mezőm’ keblében megpihenni,

’S higyj a’ hazugnak többet! ím lefolyt

Egész Sextílisz, ’s még is várod azt.

De hogyha kedved épen látni vágy,

A’ mit nekem betegnek adni fognál,

Add a’ beteggé lenni rettegőnek,

Míg a’ nagy hév ’s a’ félig-ért figék

A’ Designátort, fátyolos hadával,

Munkában tartják; míg a’ hív anyácska

Sápadva retteg szíve’ gyermekéért;

’S a’ buzgó pártfogás, ’s a’ pör’ csatajja,

Hagymázt von, és nyit testamentomot.

Ha majd a’ tél Albának holdjait

Fejérre festi, Költőd langyosabb

Tájakra költözik, ’s ott kényesen

Bánik magával, ’s össze sugorodván

Olvasva tölti a’ hosszu éjeket.

Az új Zephyr” lengtével, a’ legelső

Fecskék’ szavára majd, kegyes barátom,

Hahogy parancsolod, hozzád kerűlök.

 

Jótétidet nem ráztad úgy te rám

Mint a’ Kalábri gazda készteti

Vendégét fojtós körtvélyével. — Éj

Komám, nyuljon ked hozzá! — Már evém. —

Ne szégyenelje! bátran! — Köszönöm. —

Hát rakja zsebre; jó lesz a’ fiúknak. —

Ollyanba vészem, mintha tömve mennék. —

Mint tetszik; ezt csak a’ malacznak hagyja. —

Az oktalan szivesség így pazarlja

Becsülnie a’ mit nem tud, ’s nem szeret;

’S efféle vetemény hálátlant terme mindég,

’S hálátalant fog mindég termeni.

Eszes ’s jó ember kész segélni mást….                          Hosszú

 

 

4296.

 

Kazinczy — Dulházy Mihálynak.                                                              Febr. 9d. 1824

 

Kérem Werfert, hogy nekem ezeket:

                       Sallustius. Cura Pottier. Paris, 1823. — és

                       Sallust, übersetzt von Neuffert. Leipz. 1820.

rendelje Wiegand Urnál. Ha nem tette volna, az Urat kérem e’ baráti szolgálatra, ’s indulatosan kérem….

 

 

4297.

 

Kazinczy — Gr. Dessewffy Aurélnak.                                        Széphalom Febr. 9d. 1824.

 

                                             Előbeszéd Sallustomhoz. 1824.

 

Sallustot itt nyomban követi Cicero. Két fő dísze a’ Latium nyelvének, Hellásznak két nagy nevendéke, kik annak koronás fijaival bátrak valának megvívni, ’s szép nyelveket az ő követések ’s az őtőlök szedett zsákmánylások általmég szebbé tevék, honjokat halhatatlan dolgozások által megdicsőítették; méltók kiknek képeik egymás mellett álljanak. De túl azon hogy mind ketejét eggy népnek halljuk szóllani szavaival, egymáshoz kevéssé hasonlítók, ’s ez amannak, amaz ennek épen ellenkezője.

Cicero úgy szóll mint Rómának minden más fija, de lelkesebben, de több tdománnyal, több gonddal: Sallust a’ hogyan senki nem más, de meghaladva minden mást. Cicero szabadon ömlöng: Sallustnak nyelve verdesett; nem őt viszi a’ beszéd, hanem ő a’ beszédet. Cicero bőven szeret áradozni; neki a’ sima kedves, a’ kigyalúlt; mesterségét, gondjait, még a’ hol fél napokat pazarla is két három sora’ kisíkárlására, szerényen rejti-el: Sallust darabos, de az ő darabossága kecsesebb és kedvesebb a’ mások símaságánál; ő nem rejti-el gondjait, sőt azon van hogy Olvasója magát minden szava, minden fordulása által váratlanúl érezze meglepetni. Amaz megelégli a’ szokottat, a’ mit minden érthete, ’s eggyszerre érthete, ’s az illyet csak nemesítgeti: Sallust kevély értetni mindentől; végig röpkedi az egész kört, eggyesíti a’ mait, a’ már avúlót, az újat, mihelytt az illyen magát szépség, hathatóság, ollykor csak a’ szokatlan arcz által is ajánlja; makacs ízléssel válogatott szavait makacs ízléssel fűzi össze, ’s természeti kecseit kaczér fortélyok által nevelgeti. Benne eggyütt a’ Cátói rusticitás és a’ Gabinuszok’ asszonyos czifrája; a’ férjfias és a’ phúlt, a’ hon és az idegen, a’ később kor’ vídám színe és a’ hajdani fanyar, a’ nemes és a’ nemtelen, a’ törvényszeres és a’ vétek, ’s eggyike nem ritkán a’ másika mellett, de mindég bájban, mindég kellemekben gazdag méltósággal. Cicero változtatja színeit: Sallust a’ maga komolyságából soha ki nem lép, de az ő komolysága mosolygó. És neki épen ez a’ komoly arcz, ellenkező eggyezésben a’ Sybarita-piperével adja azon méltóságot, mellyet a’ szintén úgy tömött, de nem vidáman-sötét, hanem búsan-fekete Tacitusz is csak úgy tuda meghaladni, hogy utól-érni ugyan távolról sem tuda. Cicerónak arczában szépség van és erő; az és ez eggy mértékben, nyugalomban: a Sallustéban csak szépség, de erő által; a’ ravasz a’ szépséget alá veté az erőnek, de csak hogy majd egész

hatással törjön elő, ’s az erőt feledtesse, mellynek, a’ mint látszhatnék, egyedűl keresé ragyogását. A’ Cicero Múzája halad tárgya felé, mint a’ kinek dolga van ’s nem is óhajt tetszeni: a’ Sallusté úgy tesz, mintha nem volna dolga, ’s csak látatni akará magát, Lépdel, nem siet — et vera incessu patuit dea.

Cicero nem fogja megfárasztani elkészűlt fordítóját; igyekezetimet Sallust harmincz esztendők olta játszodozza. Bár millyen az, a’ mit belőle csinálni tudtam, ideje kieresztenem kezeimből; békétlenűl magammal még mostan is: de mint Conti mondja Galotti Emíliában, hogy tudom itt mi veszett-el, miért veszett-el, és miért kellett elvesznie, az viszont megbékéltet magammal, és, a’ mint reményleni merem, mind azokkal, kik a’ régiek’ és újak nyelvét, mellyeknek számában a’ miénk nagy szépségekkel ragyog, ismerik.

Mik mind ezek a’ Hellénekéhez és Latínokéhoz képest! és melly nehéz az újak’ nyelvén adni, a’ mit azoknál találunk!

Beszédünk el van halmozva a’ többére egészen haszontalan articuluszokkal, mellyeket a’ Latium’ nyelve, mint az újak köztt az eggy szláv, kára nélkül nem ismér. Az a’ sok ki, az a’ sok melly, az a’sok hogy a’ régiek fordítóját minden sornál elakasztják, ’s az ő beszédek’ gyönyörű szövedékét összetépdeltetik. Ezek irígylést-érdemlő szabadsággal, nem féketlenséggel hányhaták-el szavaikat; adjectivumaik hol előtte hol utána állhatának substantívumaiknak, a’ hogy azt érzékeny fülök tanácslá: az újaknál mindennek ki van szabva helye, és ha mostani társainkhoz hasonlítva szabadok vagyunk, amazokhoz képest szoros bilincsekre verteknek érezzük magunkat.

A’ régiekkel a’ Részesülők és a’ Határozatlan’ szép Elmultja, mellyet mi épen nem mondhatunk, szomszédink csak több szók’ foldozásival szerencsésen kerülheték-ki azt az alkalmatlan hogyot, ’s sok jelentésű particulájik örök játékban lebegnek, eggyike másikát váltogatván, beszédekben: nálunk ezeknek jelentések mindég eggy, ’s itt nincs a’ szép játék. Az ő Hajtogatásaik, Ejtegetéseik, Sexualitások más meg más végzeteket hozának elő, míg a’ mi füleinket szűntelen azon hangzatok verdesik. A’ mit iskoláink Virágos Syntaxisnak mondanak, tiltott portéka az új nyelvekben, ’s mi meg nem foghatjuk, hogy az Enalage díszt adhasson a’ beszédnek, holott hazud, ’s egyebet mond mint a’ mit mondania kellene; hogy tűrni lehessen az Anacoluthont, melly vétkes gondatlanságra mutat, ’s előt és véget eggyezésbe nem hoz, ’s restelkedünk érteni. Innen az, és inkább mint ki hihetné, hogy a’ régiek szóllásaiban minden virít és mosolyg, midőn az ugyan-azt mondó újak szóllásán minden kopasz és puszta; hogy nálok, mivel nem rettegék a’ nehezet, most a’ nehéz is könnyű, ’s a’ mindennapi és a’ közönséges is új: ezeknél ’ könnyű is nehéz, az új is mindennapi és közönséges; hogy nálok a’ prósai beszéd is poesisz’ szinét viseli: nálunk a’ poesisz is prósa. Nyelvünket, ízlésünket elrontá az a’ boldogtalan Metaphysica, ’s nekünk nem a’ szép kell a’ mi a’ Helénnek és a’ Hellén’ tanítványának minden volt, hanem a’ törvényszeres, a’ józan, a’ folyó, mellyet megtévedve természetesnek mondunk, és a’ mit a’ restelkedő és félig elszunyadott Olvasó is ért ’s rettegvén, a’ mi erőnket gyakorolhatná ’s a’ gyakorlás által nevelhetné, elgyengülésünkben maradunk.

Ennyire külömbözvén Nyelv és Izlés a’ régieknél és újaknál, mint viszont az újak e’ két tekintetben egymás között, a’ ki régieket önt-által új nyelvbe, vagy az új nyelvet áldozza-fel az Irónak, vagy az Irót az új Nyelvnek, ’s ezeknek eggyike rosszabb, vétkesebb a’ másikánál. Mert a’ mit a’ fordítóktól látunk kívántatni, hogy a’ dolgot kapják-fel tisztán és teljesen, ’s adják mint magokét, bölcs tanács a’ Didaxisz’ körében, és igazságos: a’ mesterségében nem az; itt nem a’ dolog, itt a’ dolgozás ’s az Iró kivánja a’ fő gondot. Nem azt adni, a’ mit a’

csudált Iró ada, hanem az ellenkezőt, ’s azért nem azt, mert mi nem úgy szóllunk — mintha úgy szóllott volna más még ott is annyi mint őtet a’ maga Sallustságából egészen kivetkeztetni. Ám vegyük-el tőle azokat a Thucydideszi és Demosthenészi formákat, azt az ő izzadva-keresett kevés-szavúságát, azokat a’ merész és sűrű graecismuszait) azokat az ő archaissálásait, szó és szóllás-faragásait; azokat a’ Görögöktől eltanúlt igiturokat a’ beszéd’ elején, azokat a’ csatló, nem elválasztó sed-eit; sőt vegyük-el csak azt az odoS-t, coloS-t, plebEs-t, senat!-t, maxUmus-t, incipitUR-t, és a’ mi efféle babonás szavakkal élni szeret, mellyekért csak dolgot néző Olvasója, mint gyermekes piperékért, még pirúl is az ő képében, ’s mondjuk-meg, hová leve beszédéről az az innepi, az a’ fenntebb szín, mellyet, ha mind ez talán vétek is, annyira szereténk, csudálánk? hová leve az a’ méltósággal eltölt lépdelet, melly bennünket új meg új formákkal lepe-meg minden szavában, minden fordúlásiban? hová az az ő kényes lassongása?

Elnézni, mit csinálának vele mások, kötelessége később fordítójának, mert innen fogja láthatni, mit kelljen vagy követnie vagy kerülnie, ’s azt én el nem múlasztottam. A’ kevés-szavú, a’ komoly és vidám, a’ darabos és síma, a’ szerény és kaczér, az egyedűl tanúlt Olvasót kedvelő Sallust a’ Francziáknál, kik mindent csak a’ magok színekben tudnak szeretni, és az idegent, bár szebb mint az övék, nem tűrik, eggy bőv-beszédű, síma-beszédű, csillogó, villogó francziává van általváltoztatva, kit gyermekek is folyvást olvashatnak; ’s így az ő Sallustjok úgy nem Sallust, mint a’ Delille’ gyönyörűen-dolgozott Virgilje nem Virgil. Így tevé őt a’ híres Alfieri nagy tudománnyal, szertelen gonddal, tiszta-beszédű Olasszá; így Don Gabriel spanyol Királyi-Herczeg, nemzete’ aranykorú Irójinak hű tanítványává; így a’ németek, kik csudákat tőnek a’ fordításban, és a’ kiknek hős erejek magát Woltmannban, ki Tacituszt is lelkesen fordította, itt is kinyilatkoztatá, csak tiszta-beszédű németté. Jól mindnyájan, nem is tudnánk, mit lehetne, példáúl franczia nyelven dolgozott munkától, mint hogy beszéde franczia legyen, inkább kivánni; ’s mi haszon és mi öröm lehetne abból, hogy eggy beszéde’ szépségéről elhíresedett munkát kificzamlott, elcsigázott, fás és holt nyelven adjunk. De ha ki Sallustot ismeri, ’s úgy ismeri a’ hogy illik, meg fog e elégedni olly fordításával, mellynek nyelve a’ Cicero’ és Liviusz’, a’ Caesár és Tacitusz’ fordításaáétól nem külömbözik? meg e eggy ollyannal, mellynek abban áll minden érdeme, hogy a’ két háború’ történeteit a’ szerint a’ hogy azt Sallust hagyá, de nem Sallusti hangon, elbeszélli?

De az Olvasók’ nemei külömbözők, külömbözők tehát szükségeik is, ’s a’ dolgozás becsét czél és haszon szabják-meg. Ha ki a’ Latium nyelvét nem tanúlta, ’s óhajtja tudni mit beszéll Sallust Catilina és Jugurtha felől, olvassa Thyvon-t, Dureau de la Malle-t, Le-Brűnt, Mollevaut-ot, ’s a’ Francziák felé sántítgató német Höcköt.) Ha ki belé kapott a’ nyelvbe, de nincs eléggé gyakorolva Sallustot is érteni, ’s azt a’ tudós lomot, mellyel Wasse, Corte és Havercamp, ’s most Gerlach, Sallustot két három vastag Quartántokra dagasztották, minden szó, minden szóllás mellett, megtekinteni kifáradott, olvassa-meg a’ betűhöz tapadt ’s Sallusttól eltávozni rettegő, tudós és hideg Schlűtert, kinek iskolás hűségű fordítása nem egyéb mint folyó beszédbe öltöztetett notae perpetuae. Ha ki a’ lelkes Irót eggy rokonlelkű fordítótól akarja hallani, ollyformán, a’ hogy a’ történetet eggy új, eggy olasz, spanyol, német Sallust beszéllené, de arra hogy Sallust, a’ nagy Nyelvművész, mit csinált, semmi gondja, olvassa Alfiérit, a’ spanyol Infant-ét, ’s a’ nagytűzű Woltmannt, ’s elérte a’ mit óhajtott. De az csak félig ismeri a’ nagy Rómait, a’ kinek ő így adatik; mert ha Sallust örök dísze is a’ Historiographiának: mi úgy hisszük, hogy, mint Nyelvművész épen nem kissebb; úgy hisszük, hogy ha érdemle a’ Római Történetírók’ fejedelmének neveztetni, azt is érdemli hogy mi őtet itt a’ Római Prósaicuszok Virgíljének nevezzük-el; mert valóban az. Ha való, hogy szerencsésnek egyedűl azt a’ fordítást mondhatjuk, melly igazi mása a’ maga előképének, feltévén mindég hogy az előkép méltó e’ gondra, melly Sallustnál nem lesz kérdés: úgy az ő fordítójának mind a’ Történetírót, mind a’ Nyelvművészt adni kell, még pedig az szerint, hogy a’ Különöző itt is Különöző, ’s a’ kedves Különöző itt is kedves Különöző legyen. Úgy az ő fordítójának mernie kell a’ maga nyelvében a’ mit Sallust mere a’ magáéban; úgy neki azon apróságoknak nézett nem-apróságokat másolnia kell, valahol nyelve’ körében talál valamit, a’ mi hasonlító hatást teszen, ’s nem hideg mikrológiával, nem egyedűl azért mivel úgy találja az Irónál, hanem mivel ezek a’ nagy Irót a’ maga igaz arczában festik, ’s beszédére megmagyarázhatatlanúl, és mégis mélyen-érezhetőleg, fényt öntenek. Minél hűbben ragadja-meg a’ Másoló, és minél nagyobb számban az előkép’ saját eggyes vonásait, dolgozása annál hasonlítóbb lesz, csak osztán ezeket a’ Művész’ szellemében mossa-eggyüvé, hogy dolgozásán az előkép’ igazi színje ömöljön-el. Erre kell törekedni, nem oda, hogy a’ régi, és már régisége által is tiszteletes munkából annak tiszteletlen, gondolatlan sőt elmétlen igazítgatásai által olly festést adjunk, melly magát a’ fel nem avatott szemnek ajánlhatja. Így adják a’ Morghenek és Millerek ’s Longhik a’ magok rezeiken a’ XVI. század’ Mestereinek dolgozásaikat már régen elavult alakjaikban, a’ nagy Mesterek sajátságaival, nem ritkán makacs szeszeivel, de a’ mellyek jelentés nélkül nincsenek; keveset aggódván azoknak itéleteken, kik tudni akarják tőlök,ha idétlen hűségekkel oda czéloznak e, hogy a’ maiak is úgy fessenek; ’s nem értik hogy ha czélzások nem ez volt, mi szükség vala a’ régibb időknek e’ jól gondolt ’s lelkes, de fás, feszes, száraz gondolkozásaikat, nekünk csak bosszantásunkra ’s izlésünk’ megtévesztésére, ismét kiadni. A’ betű öl: lélek az a’ mi elevenít. De a’ betű lélek’ képe, és mivel az, kívánhatja a’ tisztelést, ’s kívánja.

Én Sallustnál ezt az ő módjokat követém, nem Cicerónál is, kit az Olvasó a’ második kötetben veszen, ’s miért nem Cicerót is, nem szükség mondanom. Fordításom ellen két kifogás fogja magát hallatni: eggyik, hogy ennek beszédét szenvedhetetlenné teszi az egymást érő latin szóllás; melly ha jelentés nélkül esik, kérdésen kívül rosszúl esik; a’ másik, hogy Olvasója némelly helyeken a’ magyar beszédet kénytelen lesz a’ latin textus által magyarázni magának.

Ugyan e’ vétekkel vádlák a’ Voss Homérját is a’ németek, de már ma nem vádolják, vagy nem egyébként mint hála’ érzésivel. Ezek Sallustban sem igen tűrik azokat az egymást-érő graecanica szóllásokat, és azt a’ homályt, mellyet csak a’ Thucydidesz’ és Demoszthenesz’ helyei tesznek érthetővé, mert nem értik, hogy a’ homályos hely a’ magyarázat után annál nagyobb fényben fog csillogni. Ha fordításunk ezen homály mellett, nem marada minden báj nélkül; ha Olvasóinkat a’ Római szín’ és a’ Sallusti arcz’ látatása által meglepheti; ha azoknak nyerhetné meg javalásokat, kik a’ szükséges vagy szép újtól nem irtóznak, és Sallustot közelebbről ismerik; a’ vád meg nem pirítana. Van eggy neme a’ fordításoknak, mellyben a’ Nyelv’ és Izlés’ barátja nem a’ fordítás’ nyelvét olvassa, hanem az eredeti munkájét, és így a’ magyarban a’ latínt. Ennek olvasója az eggyik nyelvet összehasonlítja a’ másikával, ’s látni akarja mit bír-el, és mennyit bír-el, az új a’ régi után, hogy ez amazt melly szerencsével követheti, inkább e mint az egyéb újak vagy kevesebbé; és, ha talán a’ nagy Iró erejét ’s szépségét nem szerencsétlenűl látja áltsugárzani a’ fordításon, örömében hogy az általa szeretett új nyelv ezt bírja, felejti, hogy a’ fordító, emelve a’ nem közönséges nyelvű Iró által, annak példája által védve, nem közönségesen szóllott; ’s én azt tettem czélommá.

Az illy Olvasók’ száma kétségeken kivűl nem nagy: de gondot, figyelmet a’ kevesek is érdemlenek. A’ ki franczia ízlésű fordítást óhajt, ebből könyű munkával csinálhat újat, ’s nem szükség hogy a’ Római munka légyen szeme előtt; elég lesz, ha a’ francziát követi, vagy Höcköt. Csakhogy örömét azon emlékeztetéssel kell megzavarnunk, hogy az illy fordítások egyenesen ellenkeznek a’ régiek olvasásának czéljával. Azokat nem annyira a’ dologért kell olvasnunk, mint ízlésünk’ nemesítésére, ’s elérhetjük e a’ czélt, ha nem mi lépünk-fel ő hozzájok, hanem őket vonjuk örök gloriájokból le magunkhoz?

Mindég gyanús marad azonban, hogy én itt azt tevém, a’ mit az új nemzeteknél Sallustnak eggy fordítója sem teve, vagy csak a’ legelsők, ’s ezek nem felállított elv-okokból,           

hanem ügyetlenségből, nemzeti nyelvek akkor még gyalulatlan lévén. De ha mi tehetjük a’ mit azok nem tehetnek, úgy örvendenünk-kell, hogy a’ szép Nyelv eggy eddig talán nem eléggé ismert fényében ragyog.

Ez még most is viseli azon szerencséjének némelly jeleit, hogy nekünk a’ Róma’ Classicuszai hosszúabb időkig valának eggyetlen tanítóink mint az újabb világ’ egyébb nemzetinek, kik korábban tanulának magoktól mint illett, a’ nélkül hogy Hellének, a’ nélkül hogy ők is Istenek’ választottjai voltak volna, ’s a’ régieket nem magokból ismerik, hanem nemzeteknek ízlése szerint elvizezett fordításaikból.

Nevelé szerencsénket, hogy mi akkor emelkedénk, midőn Olasz, Franczia, Spanyol, Ángoly a’ fő tetőt régen elérték, és, mint eggy magát már kiszűlt anya, újat tenyészni megszűntenek, vagy mint a’ későn, de nagy lélekkel feleszmélt német, oda hatalmas lépésekkel közelítenek. Így mi az ő példájokon láthatánk és láthatjuk, nekünk mi árt és mi használhat; így az Eggyszinüség’ útjától, melly azért veszedelmes, mivel magát szeretteti,

őrizkedhetünk. De én ugyan e’ két szerencsénknél sokkal nagyobbnak képzelem, hiszem, vallom, a’ harmadikat, melly annak talán kevés által fog tekintetni; azt, hogy velünk Rajnis, Baróti, Révai a’ Római lant’ zengését megkedvelteték, ’s a’ rímes verselés mellett megtanítának, szeretni a’ rímetlent is. Mert midőn arra indulánk, hogy egészen a’ Francziák tanítványaivá legyünk) ’’s szépnek csak a’ könyűt, folyót, simát, világost, józant tekintsük: ez az eggy csatla szorosbban a’ régiekhez, kik nem illyenek, ’s most már örökre elválaszthatatlanúl. Így az Eggyszinűség’ útjából ki vagyunk kapva, ’s nemzetünk’ Geniusza eggyaránytt követvén az öt új és a’ két régi nemzet’ nagy példányait, hatalomban fejti-ki erejét, saját arczát, míg majd, segélve Isteneitől, ragyogva futja tanítójival szép futását.

Sallustot a’ Francziáknál többen mint húszan, a’ Németeknél közel húszan fordították: én őtet itt csak harmadik adom még. A’ mi máshol megtörtént, itt is meg fog; nem sokára többen fogják próbálni erejeket a’ Hasonlíthatatlanon, Eggyetlenen; ’s a’ későbbek feledtetni fogják a’ korábbiakat. Légyen annyi esztendei gondjaimnak az a’ jutalma, hogy szerencsésebb követőm, belé tanúlván a’ Zrínyi Miklós Hadi-Tudománya’ nyelvébe, ’s többet mervén a’ hol illik mint én mertem, megszelídítvén beszédemet a’ hol darabosabb valék mint kelle, ’s elszeldelvén a’ mi régibb dolgozásimból ide tőlem meg nem sejtve csúszott, úgy adja nekünk a’ fél-Hellén Rómait a’ hogy őt az új nemzeteknek eggyike sem bírja, eggyike sem bírhatja.

————

                  Méltóságos    Gróf Dezsőffy Aurél Urnak Kazinczy Ferencz szíves tiszteletét.

Én minden dolgozásim köztt Sallustot nézem annak, a’ kin legkevesebb szerencsével igyekeztem, de minden dolgozásim köztt is épen ennek örülök leginkább; mert a’ hol eltaláltam, a’ mit nem volt lehetetlen eltalálni, érzem mint kelle küszködnöm, hogy ebbenaz új nyelvben a’ réginek azt a’ báját által sugároztassam. ’S midőn némelly helyeken azzal hízelkedém magamnak, hogy nem valék szerencsétlen, a’ Mélt. Grófot ohajtottam Olvasómnak, ki mind a’ Thucydidesz, mind a’ Sallust’ nyelvét érti, de talán sem eggyiket sem másikat nem ismeri még. A’ Németek kevélykednek a’ magok Woltmannjokkal, de ha ér valamit ítéletem, a’ magyar azt jobban adhatja, mint még a német is. Most csak Előbeszédemet küldöm, ’s kérem a’ Mélt. Grófot alázatosan, engedje azt Németh Úrral is megolvasni.

Kedves volna nekem, ha valamelly botlásomat kimutatnák. Ez az Előbeszéd legalább azt mutatja, hogy szerettem Sallustot, ’s vele megismerkedni igyekeztem. —

Bizonyosan kedvét találom a’ Mélt. Grófnak az Erichson görög Epigrammájival, ’s szeretnék jelen lenni, mikor megolvassa ezt: ďő÷ ůJĺëů ×á éäá ěďő [!] etc. mellyet én a’ régiség’ eggyik legelső szépségű darabjának tekintek. De minthogy e’ nemben csinálok holmit magam is, alázatosan kérem a’ Mélt. Grófot, méltóztassék azt nekem minél elébb vissza küldeni. Éljen szerencsésen, édes barátom, imádást érdemlő szülejinek örömére, a’ hazának nagy reményére, ’s méltóztassék engemet kedvező emlékezetére. —

 

 

4300.

 

Kazinczy — B. B. Bánffy Lászlónak.                                   Széphalom Februárius 11d. 1824.

 

Méltóságos Báró, Cs. K. Kamarás, Gubern. Secretárius Erdélyi Leveleimben a Bethlen és Teleki házak genealogiáját adom, nem táblákban, hanem historiai előadásban; s nem hallgathatok a Bánffy házról. ….kérem a Méltós. Urat, méltóztassék azt nekem megkűldeni, …a nemzet esmerje eggyik legfényesebb házát, el kell mondani, a mit vár…

 

 

4303.

 

Vörösmarty Mihály — Kazinczynak.                                                       Pest 18 Februar. 1824.

 

Tekintetes Úr!      Kovacsóczyhoz írt levelének engem érdeklő sorai bizonyossá tesznek arról, hogy eddig nyomtatásban kijött versezetimet figyelmére méltatta. Én azok iránt, kik a’ Haza’ nyelvében fáradoztak, egyébiránt is különös tisztelettel vagyok, annál inkább a’ Tekintetes Úrhoz, minthogy azon Jelesek köztt találom, kik a’ mostani kornak utat nyitottak a’ szabadabb menetelre. Hogy pedig mutatványaimról javalólag itél, nagy örömeműl ’s ösztönöműl vagyon; mert helyes ízléséről meg levén győződve, tudni fogom, mit kelljen azokról tartanom, kik megjelent darabjaimat olcsárolni fogják. Tessék levelemet fogadni annak bizonyságáúl, mennyire becsülöm kétszeri érdekléseit, ’s jeléűl azon vonzódásnak, mellyek vagyok tisztelője               Vörösmarty Mihál.

 

 

4304.

 

Kazinczy — Toldy Ferencnek.                                                 Széphalom, Febr. 19. 1824.

 

….Ányósnak két Versezetét bírám kézíratban, ’s mind ketteje nyomtatva van: eggyik talán Callirhoe név alatt Orpheuszban — Batsányi azt a’ maga kiadásában talán azért sem vevé-fel, mert én adám-ki — másika Krajnyikhoz (Lászlóhoz, Obristlieut. vala) talán a’ Tud. Gyüjt. ajándékíveiben. Ez testvére volt az én testvérem férjének, ’s meghalván, Ányosnak egész csomócska levelei ’s versei jutának kezéhez….

 

 

4309.

 

Édes Gergely — Kazinczynak. .                                                                   25 Febr. 1824

 

…. nem akarom barátom’ füleit halotti versekkel boszszontani, inkább eme’ Danákat teszem ide:

 

Mit neked a’ sok kincs, ha barátság és szeretet nincs?

Mit használ hanem ezt hogy soká gonddal epeszt?

*                      *

*

A’ barátság és szeretet Édesítik az életet.

Ezek nélkűl mit mívelünk? Fölfordúl a’ világ velünk.

Hol szeretet ’s barátság nincs, Ott akármi felé tekints,

Mit látsz egyebet inségnél, Mellyben te tűz nélkűl égnél?

Szeretet ’s barátság nélkűl A’ világ semmi jót nem szűl,

Helyekbe áll a’ gyűlölség, Melly pusztító tűzzel öl ’s ég.

Szeretet ’s barátság nélkűl Bár minden Jó halomra gyűl,

Mit tesz? a’ vad nép rá támad ’s megemészti a’ dühös had.

Hol szeretet ’s barátság nincs, Ott nincs semmi állandó kincs,

Ott a’ közjó semmivé lett, Ott még az élet sem élet.

Az élet ellen a’ halál Ott mindég tágasbb rést talál,

Ott a’ félelem erőt vesz ’S a’ szép világ pokollá lesz.

Ellenbenn a’ szeretettel És barátságos élettel

Még a’ halális egészenn Mennynek kapujává lészen.

A barátság és szeretet Követik a’ természetet,

Melly a’ mit szűl és szaporít, Mindent kebelébe szorít.

Az soha nem hivalkodik, De csendesenn munkálkodik

Úgy hogy nincs semmi lármája És áldás minden munkája.

Hol a’ szeretet ’s barátság A’ tisztesség’ polczára hág,

Ott senki roszsz helyen nem jár, Az mindég jó szállásra vár.

Hátt ha barátság ’s szeretet Teszik a’ csendes életet,

Emberek! óh lelkes porok! Legyünk szerető jámborok.

Bár sok gonoszt tapasztaljunk, Csak egymásért éljünk ’s haljunk:

A’ barátság és szeretet Megmézelik az életet.

————

Míg örömim’ zengem, ne zavarjatok, Édesim, engem:

Illik örűlni, midőnn van helye, minden időnn.

*                      *

*

Ha én örömre gyúladok ’S ollykor borozva vígadok,

Ha Édesimmel kedvemet Töltöm, ki szól-meg engemet?

Hiszeny, hogy élni jó nekem, Vígadva érzem azt én,

Víg és szerelmes énekem Nyugalmamat jelentvénn.

Bolond az a’ ki búval él, És a’ ki nyög, sohajt ’s alél

Ott-is, hol ő vígann lehet ’S részt eggy pohár borban vehet.

Míg dolgaim’ folytathatom A’ gondokat kerűlve

És éltemet használhatom, Használjam azt örűlve.

Míg hátt, barátim, közttetek Mozoghatok ’s így élhetek,

Kíméljetek-meg engemet, Töltsem danolva kedvemet.

Míg végre félbe nem szakad Lélekzetem szavammal,

Míg bennem illy öröm fakad, Szabad vagyok magammal….

 

 

4310.

 

Kazinczy — Gr. Gyulay Karolinának. Az én Lottimnak.                             26. Febr. 1824.

 

…Eggy igen becsületes ember Kossuth Simon, de a’ ki szeretett inni, vígasztalni megyen feleségével a’ Zemplény Vármegyei Ingenieurt, ki 6 gyermekkel marada-el kedves feleségétől. Ott már többet hörpintvén mint kelle, haza ereszti feleségét, ’s maga meg másuvá ment inni. Éjjel kin maradt. Más nap reggel halva találtatott eggy kútban. Én a’ mint e’ hírt vevém ezt az Epigrammát csináltam, a’ nélkűl hogy csinálni akarám:

 

                                   Egész életemben gyűlöltem a vizet,

                                   Imhol az eb — most halállal fizet.

 

Alá vetém a’ Kossuth Simon nevét, ’s idegen kézzel leíratván, beküldém az Ujhelyi Plebánusnak, ’s eggy nevetni szerető Urnak. Kevésbe mult, hogy bajt nem vona rám a’ tréfa. A’ Plebánus azt hitte, hogy ezt valaki neki intésképen küldé.

A’ Hume Angoly Történeteit ismerem. Brünnben olvastam. Lelkes munka és sok Philosophiával. De nem mosolyog e Nagysád rajtam, ha azt a’ vallást teszem, hogy én az új nemzetek historiáját alig tudom olvasni. Mi szép, mi nagy van ezekben? Ellenben a’ Görög és Római Történetek, melly szépek azok Julius Caesárig; mert azután azok a’ monstrumok elrontották a’ nemzet characterét. És mi a’ régi Történet a’ régi Irók tollából? Líviusz, Tacitusz, és a’ minden másoknál szebb Szalluszt. Csak hogy míg valaki Szallusztot meg tudja szeretni, addig sokra kell menni. Én az én fordításomon harmincz esztendő olta dolgozom…

 

 

4311.

 

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                                                  Febr. 26d. 1824.

 

….Én Sallustomban akarom kifejteni minden erőmet. Meglássd, az sokaknak nem fogja megnyerni javalását. Maga az engem szerető Döbrentei is inte minap, hogy nem jó a’ mit csinálok. Hallgassuk-ki mit mond jót akaró barátunk, de akkor osztán kövessük magunkat és ne mást. Mi volt volna bár miből, ha kiki mást követett volna, nem magát? Ma vivék Kassára nyomtatni Előbeszédemet és a’ Ciceró Catilína ellen mondott Első Beszédének elejét. Azt széllyel fogom küldeni, ’s Te is veszed. Sallustot kevés ismeri, ’s maga Döbrentei is nem látszik ismerni; onnan gáncsa. Okaimat hosszasan leled előadva nyomtatásomban, ’s azt a’ keveset Ciceróból azért vetém az Előbeszédhez, hogy lássa az Olvasó, miért szóllok az ő ítélete szerint Sallustban rosszúl, ’s jól Ciceróban.

A’ mit már olvasál, az ugyan mind enyém, és soha még azt ember nem mondá. Sallustot és Cicerót összevetve még senkinél nem találtam, sem a’ kettő characterét így kifejtve. ’S minekutána ez a’ két nagy Író első ifjuságom olta szerelmem vala, ’s Sallust még inkább mint Cicero, úgy hiszem, hogy őket ismerem. Csak kivallom, édes barátom, engem Sallust teve Nyelvrontóvá. Titkoltam ezt mindeddig: Néked vallom-meg, és még eddig senkinek meg nem vallám. De melly fonákság! Valamint fordításomnak az lesz legnagyobb fogyatkozása, hogy Sallustnak azt a’ kényes lassongást nem tudám teljességgel megadni: úgy magam mindég a’ Ciceró áradozásaira láttam elkapattatnimagamat. — Kérdéseidre, hogy miért gyűjték Sallustra mindent, a’ nyomtatás fog felelni, mellyet Martiusban venni fogsz…

…Mit mondasz a’ mi kedves Theresiánk Biographiájára Hebében? ’s láttad e Csereihez írt Epistolámat, ki 1810. midőn Autographiai Gyűjteményemet némelly kincsekkel gazdagítá? Cserei az Epistolát Mártonfi Püspökhöz vivé, mert ez vala a’ Censor. — Méltós. Úr, mondá a’ Censor Püspök, rá írván az Admittiturt, ezt Kolozsvártt kevés fogja érteni, ’s az kár…

 

 

4312.

 

Kazinczy — Toldy Ferencznek.                                                                       Febr. 27. 1824.

 

Imhol Ányósnak azon sorai, mellyeket Batsányi megváltoztata, vagy legalább úgy nyomtattata újra, hogy el nem mondá, az újra nyomtatott sorok övéi e, vagy Ányósnak valamelly más exemplárjából vétettek.

                         Ányós Versei. Bécsben, 1798.         lap. 220. Nro XX.

 Eggy ifju szomorúat mutat etc.

Nézzd ama’ nevendék almafát etc.

ez a’ kivagdalt leveleken így állott előbb:

 

XX.

Egy Grátzia ferdik; egy bokor mellől alattomban nézi eggy Ifju.

O! szerentsés habok, miként örülhettek,

Hogy annyi szép titkot bátran szemlélhettek!

Vajha szabad volna Szalmáczist követnem!

’S magamat szerelem tengerébe vetnem! a)

            Ovid Metam. Lib. IV. v. 288. et seqq.lap. 221.

XXI.

V. 3.    Ida vetekednék két tellyes almáján —

A’ többit meglátod Nézó’ Korinnáján.ugyancsak lap. 221.

XXIII.

Két galamb két szívenn áll és tsókolódik.

Halok, Galateám midőn tsókolhatlak!

Halok ha mellyemhez gyengén szoríthatlak! —

Tsuda, illy kínok köztt még sem útálhatlak,

Sőt imádás nélkül soha nem láthatlak.    lap. 225.

 

XXXIV.

V. 4.    Enyimet Etnának lángja rajzolhattya

példázhattya.

 

lap. 226.                                                      XXXVII.

V. 3. 4. Oh! ha ti majd éjszak’ tengerénn eveztek,

 Mennyi gyönyörűség okaivá lesztek!

ugyanott                                                      XXXVIII.

Kapczáját egy rózsa-színű pántlikával köti Klóris, előtte áll imádója.

 

Jaj, takard-el, kérlek! . . . Olvasztod szívemet,

Midőn olly titkokkal táplálod szememet!

Hidd-el, ezzel oda vezeted szívemet,

Hol thrónussán látom érzékenységemet.

————

Úgy tetszik, a’ mocskosságot akará elfedni B. — Nem vádlom, sőt jól tette ezt. — De még jobb volt volna, ezeket egészen kihagyni, mint a’ magáéból pótlani.

 

 

4313.

 

Kazinczy — Vörösmarty Mihálynak.                                       Széphalom, febr. 28d. 1824.

 

…Örvendek hogy körünket veled látom szaporodni. Sokat várok tőled, mert jó jel, ha a kezdő nem félig-érettet ád. Ha nekem ismét írsz, engedd tudnom születésed helyét s napját, és hogy hol tanulál, s most mire készülsz, s Pesten hol szállásolsz. Élj szerencsésen, és szeress.

Kovacsóczynak mondj minden szépet. A mit Schédelünk teve velem, reménylem, ő is fogja tenni. Nagy öröm nekem látni azon áldozatokat, a melyeket mások nyújtanak a szeretett anyának.

 

 

4315.

 

Dulházy Mihály és gr. Dessewffy József — Kazinczynak.         Kassa, Martzius 3-ikán 1824.

 

….Előbeszédet csak tegnap délután kaptam a’ Kisasszony Zseni kezeiből… azonnal kezemhez vettem, otthon találván a’ Censort, ’s az Imprimatur már állott azon…

…az egész Német birodalomba mindenütt elannyira korhelyek a’ betűszedő és nyomtató legények… medián nyomtató papírosnak kellene lenni; — de ez Kassa vidékén nem levén illy hamar teremthető, közönséges árkusra tömötten sem fér ki, és ha kiférne is valahogy, irtóztató kietlen ábrázatba jelenne meg; — azt javasolja tehát: / Werfer Úr/hogy lenne az nagyon vékony, velin vagy mifélének nevezetű papiroson, — ha többe kerűl is…

külső Titulusa az egy ívnyi Könyvnek, p. o. valahogy illy formán:

Foglalatja a’

                                                  SALLUST

                                      Fordítása Előbeszédjének.

a’ második Colomna üresen maradna, a’ harmadik Columnán kezdődne az Előbeszéd, titulussán kezdve, ’s folyna ez egész a’ 15ik lap végéig…

…Előbeszédedet legalább is 3szor ált’ olvastam a’ legnagyobb figyelemmel, — én ezen remek munkát, és Sallusztodat is recenseálni akarom, de közleni fogom elébb veled recensiómat…Vale  Pipszed

 

 

4317.

 

Kazinczy — Dulházy Mihálynak.                                                           4. Martz. 1824.

 

….Az Erdélyi Levelek Manuscriptuma a’ Postaszekeren Február. 26dikán hagyá-el Bécset, ’s nem sokára Kassán lesz. Lehetetlen továbbra halasztani nyomtatását. Az is lehetetlen pedig, hogy a’ Munka Schadei Ciceróval ’s Mansfeldi Garmonddal adassék-ki, ’s ki tudja, mikor érkezik még a’ Schade’ Cicerója. Itt tehát nincs egyebet mit tennem, mint azt, hogy a’ Munka Patakon nyomtattassék, vagy hogy Werfer Úrnál, de a’ Schade Petitjével ’s Nompareillével. Minekutána az Ur Bibliothecárius Ur erántam annyi megbecsűlhetetlen jósággal van, bátorkodom kérni, hogy engem első postával tudósítani méltóztassék, van e Werfer Urnak annyi Schadei Petitje, hogy azokkal eggy egész árkust nyomtathasson olly formatumban mint a’ Döbrentei theatrális Munkája, mellyet Wiegand ada-ki. …

 

 

4319.

 

Kazinczy — Dulházy Mihálynak.                                                                 Martz. 6d. 1824.

 

…hadd vegyem akkor a’ Sallust Praefatiója Nyomtatványait, és azt a’ csomót, mellyet Bécsből Febr. 25d. útasíta Igaz az Urhoz. Abban vannak Erdélyi Leveleim, abban 2 exempl. Hébe…Első postával várom a’ Sallust Praefatiójának eggy nyomtatványát, és a’ hírt, ha Werfernek van e elég betűje Petittel nyomtatni in 12o vagy in 16 od az Erdélyi Leveleket…

 

 

4320.

 

Igaz Sámuel — Kazinczynak.                                                                     9/III. 24.

 

A’ mult szombaton vevém utóbbi soraidat…. Gróf Kornis Mihály Barátunk holnap indúl Gubernialis Secretariusnak Kolosvárra. Lemaire Sallustját* olly meghagyással adá tegnapelőtt kezembe, hogy azt küldeném-el számodra. Megy is ez a’ jövő Posta-szekérrel, tudván melly kedves előtted az efféle….

*Lemaire, N. E. (Nicolas Eloi), 1767-1832 .... Sallust,

 

 

4321.

 

Vitkovics Mihály — Kazinczynak.                                                   Pesten Marti 13án 1824.

 

….A’ feljegyzett Szallusztok közzül eggyet sem lelhetni az itteni Könyvárusoknál. A’ Nyitra˙ Úr Szallustya Jankovics Úrnál van már. Reversalist kér fellőle ollyast, hogy ha el találna veszni, 25 aranyat tartozzam fizetni. Illy drága átküldést, jelentém, csak akkor vállalok magamra, ha igen biztos alkalmat lelek Újhelyre…

 

 

4323.

 

Kazinczy — Dulházy Mihálynak.                                                                    17. Martz. 1824.

 

…A’ mit ide tészek, méltóztassék Werfer Urnak általadni, ’s nagyon siettetni a’ Sallust’ előbeszédét, ’s abból nekem postán Szinnye és Velejte felé négy exemplárt küldeni, mert annak széllyel kűldése juttathatja Werfer Urat pénzhez. Méltóztassék feltenni a’ Dilizsánszra a’ Csereinek szólló csomót. Ő fizeti ki a’ portoriumot.

 

 

4329.

 

Toldy Ferencz — Kazinczynak.                                                            Pest, Márczius 23. 1824.

 

 …most kezdjük még Ányos’ nyomtatását. T. ur’ intéseit mélyen köszönöm ez iránt, ’s ismét kérdem, lehetne é a’ közlött originálokat kiadni; hogy buja indulat fekszik bennök, talán nem elég ok elnyomásokra, ’s itt is Ányos szól, ’s magát egy más oldalról mutatja, ha kedvezőről e? nehezen, de lélek és test — Callirhoét felveszem; ’s az episztolát Krajnyikhoz is (tilos é kiirni az ezen episztolában rejtkező [!] nevet — chy?), ’s a’ mit a’ Hebe ada, ’s egy gyönyörű elegiának töredékét, mellyet Helmeczi hoza az alföldről. Magamban eleget nem bízván T. urtól óhajtom megtudni ha javaltató e uj elosztásom; ’s a’ czímek’ megváltoztatása?

 

Főczím:

(Ajánló levél). Barátimnak!

 

1ő Szennyczím: Énekek, Elegiák, ’s tanító költemények.

Gyöngyösi’ árnyékához.

Az isteni gondviselés.

Zrínyi Miklós.

A’ régi m. viselet.

Kemény János. — Nympha ’s Eccho.

Callirhoe.

A’ lenyúgovó naphoz.

Egy hervadó rózsához.

Az ifjúság. (lásd a’ Bécsi kiadás’ 209. lapját).

A’ holdhoz (evvel a’ czímmel meg nem elégszem, a’ H[elikoni] Virágokat meg nem nézhetém még, mivel példányom ki van kölcsönözve; Szomoru csillagzat)

Egy atyafi’ kora elhunytán.

A’ kedves’ sírja. (1. lap 81).

Éjjel (1. lap 65).

Fohászkodás.

Sóhajtás.

Visszakesergés (1. lap 92).

Gr. Nádasdi Ferencz fő-hadvezér’ halálán.

A’ Szánakozó. (1. lap 233 a’ II. levelet).

A’ Hitszegőhöz (lap 90).

Elíza (lásd lap 230; ezt nehezen foghatom itt meghagyhatni, mivel a’ mellette lévő prósát szét kellene tőle szakasztani ’s jegyzések közzé iktatni; lehet é ezt?)

Nerinne. (lap 238).

Dámon’ panasza. (l. 237).

Esdeklés. (lap 85).

Bucsu. (in indice aztán «németből»).

Életkép. — Töredék.

Iróének.

 

IIdik Szennyczím: Elegyes versezeteket.

Igaz Hazafi, Gr. Károlyi Antal.

A’ Mgyar Universitás’ Budára lett átvitelekor.

Gr. Eszterházi Pálhoz. — Pécsi püspökségre lett felemeltetésekor 1781).

Battyányi Károly’ halála. (in indice «németből».)

Generál Wurmser Habelschwertnél.

Érzékeny gondolatok.

Emlékezet. (A’ Hebéből)

A’ végső óra. (lap 64).

Chloe. (1. lap 239 a’ VIII. levelet).

Levéltöredékek. (lap 232 a’ IIdik ’s 236 az Vdik).

Penelope Ulysszesznek. — Ovíd’ első Heroidje.

 

IIIdik Szennyczím: Episztolák.

A’ most levő rendben, belé iktattatván Kranyniké (melly évből való ez?), ’s lap 41 «Az utolsó prusszus háborukor (’s itt az év?)

 

IVdik Szennyczím: Kötetlen irások.

A’ magyar viselet. (1. lap 51).

A’ világi gyönyörüségek. (lap 70; meghagyjam é a’ hosszu mottót Aurélból?)

Barcsaihoz. (lap 105).

Báróczihoz. (lap 108).

Egy jó baráthoz. (l. 234, a’ IVd. levél).

Egy kisasszony’ levele ’s a’ t.

 

Vdik Szennyczím: Jegyzések.

Ányos’ jegyzési mind ide jönnek egymás után, hogy a’ textus a’ nótákkal ugy el ne csufuljon; betüket vagy csillagokat se’ rakok-fel a’ textusban, hanem mint p. o. Voss szokott, a’ darab’ czímje fogja jelenteni a’ jegyzés hova voltát. Egy két saját jegyzésem is lesz itt,…

 

VId. Szennyczím: Ányos’ élete.

Ez tőlem. Még meg nem irtam, mivel e’ hónap egészen elfoglalt, de Apríl’ kezdetével mingyárt megteszem. Ciceróval lesz a’ kiadás Landerernél csínosan; ’s én ugy fogok ügyekezni hogy egy nyomtatási hiba se mocskítsa-el.

————

Méltóztassék véleményét adni ezen plánról, mert T. ur’ gyakorlottsága illy ügyben bizonynyal foghat itt jobbítani, tanácsolni. Ha mingyárt, talán késő nem volna még változtatni a’ rendet ’s a’ t. A’ IIdik szennyczím talán inkább a’ 3dik után jőjön? — Én azt hiszem hogy Ányosnak minden munkájit, mellyek kéziratban vannak, ezen articulusokba el lehetne osztani,…

Tréfás Levélke

Egy ifjú módi Magyarhoz

nem neologushoz

hanem neologoszhoz

Az Árpád ditső árnyéka

vagy is

mert ez így nyomtatási botlás

a’ szérőn vagy szürün

Árpádnak

dütsü ’s még jobb dücsü

Árnya.

————

Nemes és Tudós

hív hallgatójinak

a’ III esztendőbeli Filozofusoknak

diktálta emlékezetűl ajánlotta

CZINKE FERENTZ

A’ magyar nyelvnek és Literaturának renddel

való Profeszszora, a’ Királyi Pesti Universzitásban.

Április 17. 1822….

 

Kivűl: Pest.      Tekintetes Kazinczi Kazinczy Ferencz Táblabíró Urnak! Sátor Alja-Ujhely —                        Széphalom.                                                       Veresmartynak át adám a’ néki váratlan levelet.

 

 

4330.

 

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                                                    é. n.

 

…a’ mi kedves Döbrenteinkben találok valamit, a’ mi eránt szeretnék úgy megtévedésben lenni, a’ hogy ő van reám nézve. Az Erdélyi Muzéum’ kiadása, és az az igen sok jó a’ mit ő Kolozsvártt teve a’ Kezdők körűl, őt arra szoktatá, hogy az idegen dolgozást mindég a’ maga tetszése szerint szeretné elváltoztathatni. Mindenki a’ maga szemével lát, ’s tisztelnünk kellene a’ más szabadságát; el kellene mondanunk, mit gondolunk, de igen ritkán kellene másokért gondolnunk ’s tennünk. Döbrenteinek ritkán jó a’ mit ifjaink csinálnak; én pedig őt arra kérém, hogy nézze el csak, ha mi, tudnillik ő és én, azon esztendőkben, a’ mellyekben most van Schédely, Kovacsóczy, és mások, adtunk e illy jó darabokat, ’s vessen hozzá, hogy ezek a’ kedves mázolgatók mit adnak majd negyven, ’s hatvan esztendős korokban…

… Döbrentei és én igen szeretjük egymást, de gondolkozásaink nem mindig eggyek, ’s ez nem rossz, hanem jó, ’s igen jó…

 

 

4331.

 

Vörösmarty Mihály — Kazinczynak.                                                      Pest 25 Mart. 1824.

 

…Születésem történt a’ múlt századnak szinte utolján. 1800diki December első napján. Atyám, Vörösmarty Mihál, (kit 1817dikben vesztettem el) szegény Nemes volt, ’s Uradalmi tisztségben élt tizen öt esztendeig Gróf Nádasdy jószágán Nyéken (szűletésem’ helyén) Fehérvármegyében. Deák tanulásomat Fehérvárott kezdettem, ’s folytattam Atyám’ jóvoltából a’ negyedik Iskoláig, azután tanítgatás által segíték sorsomon. Fehérvárról Pestre jutottam, onnan Börzsönybe Tolna Vármegyébe, azután Görbőre ugyan Tolna Vármegyében, most ismét Pesten vagyok a’ Perczel Urfiak mellett, és ez már hatod éve, hogy őket tanítom. A’ törvényt elvégeztem, ’s most Censurára készülök. Szállásom vagyon a’ Kis Hid’ útczában, a’ Vadászkürtnél, a’ második emelet’ 10dik száma alatt. Ez lenne röviden külső rende életemnek. Literatúránkra nézve a’ jobb ízlést a’kor kezdtem valamennyire ösmerni, midőn először Börzsönybe jutottam, hol a’ szomszéd helységbéli Papok: Teslér, és Egyed képzettebb munkákat adtak kezeimbe, egyébiránt maga az Uraság is segített könyveivel.

Környülállásaim szerént írogattam eleinte apróbb verseket, utóbb nagyobbakba kezdtem. Most már kész két Szomorú Játékom ötös Jámbusban: Salamon, és Zsigmond, ’s egy Hősi Költeményem készűl ezen névvel: Zalán’ futása Hexameterben: most már kevés hía. Ezeken kívűl vannak még némelly versezeteim, ’s egyéb apróságok. — Noha már eddig is hoszszúra terjedett levelem, bátorkodom egy darabot kiírni: Zsigmond nevű játékomból. A’ történet folyamatja ez: Horvát megölvén Forgácsot, Garát, ’s az öreg Királynét, elfogta Máriával Forgács leányát is, kit Garának, a’ megölt Gara’ fiának jegyesévé teszek. Gara jő Zsigmond Királylyal, Horvátot kiveri várából, holott a’ leány is megszabadúl, ’s a’ setétben egyedűl a’ várfal alatt bolyong. Beszéde így következik:

 

Hová most e’ borzasztó éjjelen,

hová nyugodjék csüggedő fejem?

Elhagytalak, kemény mohos falak,

távozni még sem mernék tőletek;

mert nincs vezérem: ég föld megvetett.

Midőn ledőltem ájultan, verőfény

csillámla még a’ kardok’ lapjain,

A’ hős’ sisakja pajzsa’ szép rezén,

és mintha nap, hold zugva törne ránk,

zaj, csattogás, vad zúgás vett körűl;

Most, hogy fölérzek, csend uralkodik,

mint a’ halál’ határain belől:

rém, és setétség terjed mindenütt.

Nem fénylik egy irgalmas csillag is,

nem hallik emberszó, sem lábrobaj.

Meszsze betekintek a’ homálynak mélyibe,

’S csak az éjt, a’ véghetetlent láthatom:

Vad képe üldöz minden léptemen.

Ah merre menjek? Bár szót hallanék! —

Morogva zúg el a’ szél arczimon,

’S csak bús enyészet’ hangját hordja szét;

Mentőm’ szavát nem hozza meg nekem.

Haj! tán az is ledőlt csatáiban,

’S örök éjet alszik a’ testhalmokon.

Hová kerüljek? Oh! már lábaim

Sem birnak: itt kell vesznem útamon.

(lerogytában)

Bonts egy hideg, mély ágyat föld anya,

’S adj bús fejemnek csendes álmokat.             ….

 

 

4333.

 

Kazinczy — Toldy Ferencznek.                                                      Széphalom Mart. 26d. 1824.

 

….Ányosnak levelét, ha Pap nem volt volna is, nem kellene, ’s nem lehetne kiadni. Gaz erkölcstelenség van benne. Eggy mátka, eggy becsületes, tiszteletes ház’ gyermeke Pestre méne, ’s ez a’ Paulínusocska oktatást ád a’ vad szerelmekhez szokott Katonának, mint szédítse-el a’ leányt. Ha a’ levél kezembe akad, magadnak, és általad mind azoknak, a’ kik bírni akarják, általadom másolatban, de ne engedjük azt sajtó alá jutni.

… azt hiszik némellyek, és még azok is, a’ kik engem ismernek, személyesen ismernek, ’s szeretnek, hogy én téged, Kovacósczyt, és még másokat azért szeretlek, mert ti az én tanítványim vagyok … Melly vakság ez!...

… Köszöntsd Kovacsóczyt, és kérd, hogy ha alkalmatlansága nélkül megeshetik, küldjön nekem eggy Mátyást és Martinúzit Richtertől Vitkovics által. Hát az ő Folyó-írásából mi lesz? Köszöntsd Vörösmartit is. …

 

 

4338.

 

Jankovics Miklós — Kazinczynak.                                                          Pest d. 5. April. 1824.

 

…Baranyai Décsi János Salustját, ha Szent Miklósi Aloys kezében visszajövend, nagy kivánsággal fogom olvasni, mert a’ XVI. századból tsekély classicus Fordításaink vagynak, és talán ez volt az első, a’ ki egész Munkáját egy Classicus szerzőnek magyarban öltöztette. …magam is reá akadtam nyilván lévő nyomdokára annak, hogy Hazánkfiai 1570 tájban Salustot olvasták, és kedvelték —…

 

 

4339.

 

Gr. Dessewffy József — Kazinczynak.                                     Kassa, Aprílis 6ikán 1824.

 

…..

ÚJESZTENDEI ÓHAJTÁSOM,               HORÁCZ UTÁN,

EPISZTOLÁI I-ső KÖNYVÉNEK XVIIIik LEVELÉBŐL

A’ VÉGE FELÉ.          INTER CUNCTA LEGES, ET PERCUNCTABERE DOCTOS etc.

                                                                        A. Olysón, Január. 1ső napján 1824.

Azt kell olvasnod, bölcsektől azt tudakoznod,

Könyededen koridat mint kell ált’ síklani tűnve

Hogy ne szünet nélkül bizgasson ’s tépjen a’ vágyás,

A’ nyomorúlt! ’s félés vagy a’ kisded tárgyi Reménység.

A’ tudomány közöl e virtust, vagy az indulat inkább?

Vaj mi lohaszt gondot? hogy lészsz’ tenn’ szívi barátod?

Nyugtat e oly tisztán a’ dísz ’s a’ drága javacskák,

Mint a’ kerengő ösvény, melly rejtve csalóka homályba.

Éltedet árnyékban, gond nélkül szökteti bátran?

Én valahányszor ugrom frissító Ondva vizembe,

Melly dértől remegő Olysómat gyakran elönti,

Érzed e mit kérek csendes szívemmel az égtől?

Légyen a mim most van, kevesebb-is, kényre magamnak

Élhessek, csak hogy, míg tart és tetszik az Égnek.

Kölcsönzőim Jók legyenek, hiszen értik a kornak

Ők bajait, tudják: hogy nem fényűzte pazérlás,

És nem vétkeim oly terhessen tettek adóssá.

Légyen egésséges Párom, jó gyermekim épek,

Honnom hálásabb dolgos Széphalmim iránta.

Egy-két jó könyvet, ’s eleséget egy évre valót is

Kérnék még Zevsztől, ki a kellőt adja, ragadja,

És tilthatja; ne hogy másoktól fügjön ebédem,

’S óráim kétes habzással follyanak. Isten!

Adj napot, adj kenyeret, lelek én majd lelki nyugalmat.

                       ……

 

4341.

 

Kazinczy — Dulházy Mihálynak.                                                  April. 9d. 1824

 

….Az Istenért kérem az Urat, a’ Sallust Praefatióját munkába ne vétesse az Úr. Patakon készen lesz e’ héten. Nem győztem várni. Másszor Werfer ne vállaljon-fel semmit, ha akkorára kész nem lehet, a’ mikorra kívánják.W. eránt én egészen el vagyok hidegűlve.

Erdélyi Leveleimet újra dolgozám. Tegnap végeztem-el az utolsó lapot. Az új Manuscriptum 179 lap in 4to. Most már azt kell tudnom, itt censurázhatják e, vagy Bécsbe kell küldenem. Hajnal olta mindég írok, el vagyok fáradva.

 

 

4345.

 

Kazinczy — Toldy Ferencznek. .                                              Széphalom Apr. 20d. 1824.

 

…Jankovics Miklós, nekem megküldé a’ Sallust Codex Membranaceusát, melly Hunyadi Mátyás Királyunké volt; az első lapon czímere. Megküldé a’ Spanyol Kir. Herczeg pompás fordítását is. Azt tegnap estve vevém. Képzeled hogy az nekem most minden időmet el fogja rabolni. …

 

 

4348.

 

Kazinczy — Guzmics Izidornak                                                                . Apr. 28d. 1824.

 

…Jankovics Miklós azt a’ megbecsűlhetetlen barátságot mutatta erántam, hogy nekem megküldé a’ Mátyás Király Bibliothecája Sallustját. Az Codex membranaceus, és hogy a’ Mátyásé volt, mutatja czímere az első lap’ alján. Megküldé a Don Gabriel spanyol fordítását is, királyi pompával nyomtatva (a’ könyv ára négyszáz forint pengő pénzben). Összehasonlítám az én fordításomat a’ Herczegével, ’s örűlök a’ magaménak. Csak eggy két példát arra a’ mit ő is, én is tevénk…

…Édes barátom, 1825b. én ötvenedik esztendejét fogom tölteni Literatúrai pályámnak. Szeretném akkorára kiadni Sallustomat, Cicerómat, Erdélyi Leveleimet. A’ két utolsó Munkám bizonyosan fog tetszeni, de nem az első; azonban elég nekem, hogy az első nekem tetszik…

 

4352.

 

Kazinczy — Döme Károlynak.                                    Széphalom Május 8d. 1824.

 

Írói pályám’ jubiléuma közelít; azt a’ jövő eszt. hozza-fel nekem; ’s én azt azzal óhajtanám nevezetessé tenni, hgoy Erdélyi Leveleim, Sallustom, ’s Cicerónak némelly Beszédi (a’ Catilináriák, a’ Mílo, Dejotarusz, Ligáriusz, Archiasz mellett mondottak), ’s a’ Scipio’ álma, 1825. jelenjenek-meg…. nekem az eránt kell gondoskodnom, hogy az Erd. Lev. jövedelme segítse a’ két Római megjelenését, mert Sallust és Cicero hasznot nem ígér. Valljuk-meg, a’ Classicuszokat még mindég csak nevekben tiszteljük…Erdélyi Leveleimet olly alakban fogom kiereszteni hogy annak külsője is támaszthasson kedvet a’ megvételre, ’s a’ Munka, mellyet kilenczszer dolgoztam újra meg újra ’s kétszer olvastattam-meg Erdélyben, hogy nem-való, vagy csak félig való híreket ne terjesszek-el, ’s a’ mellyet tele tömten olly dolgokkal a’ miket minden Magyar, még a’ rossz is, örömmel hall, sok vevőket fog találni; ezzel bíztatnak mind azok a’ kik eddig olvasták, ezzel bíztat az a’ részvétel, mellyet a’ Tud. Gyüjt. megjelent eggy két Levél az országban mindenfelé talált…

… Erdélyi Leveleim’ kiadását így magam nem nyomtathatom, az öreg Trattnerre nem bízhatom; az Előrefizetés’ szere nem sikeres; kivált hogy a’ harmincz eszt. olta dolgozott Sallustot pompásan akarom kiadni, talán in folio, csak magyarúl, de hátúl Jegyzésekkel, mellé tévén in 8o. Sallustot a’ maga nyelvén, latín Előbeszédemmel, Jegyzésimmel, Excursusimmal, és magam által dolgozott Életével. Ez lesz az a’ jutalom, mellyet ötven esztendi pályám nekem adni fog…

… Két ezer forint kellene az Erd. Levelek’ kiadására…

 

 

4357.

 

Döme Károly — Kazinczynak.                                             Pozsony Majus 23dikán 1824

 

…fájlalom, hogy bizodalmas kérésének megfelelnem tellyes lehetetlen. Mostani állapotomban nem két ezer, de két száz forintot sem tudnék kiszoríttani a’ kívántt czélra…

… Mivel szándékozik Tek. Úr «a’ Roma’ nyelvén is külön kiadni Sallustiust maga által dolgozott magyarázatokkal, ’s Életével latínban» — vallyon nem volna-e jobb, eggyütt adni-ki mind a kettőt, a’ latínt a’ magyarnak mindenütt elejébe  téve, a’ mint Weinzierl cselekedett a’ maga német fordításával…

… rövid versezetet, mellyet Bartal György derék első Al Ispányunknak egy billetkére írtam:

 

Dicső napod’ feltüntében

Eltünésed hasztalan:

Érdemeid’ nagy fényében

Neved lappanghatatlan.

Akárhová rejtsed magad,

Kedveltt képed jelen marad

Tisztelőjid’ szívében,

’S él az Érzés’ mélyében.

 

 

4363

 

Kazinczy — Zádor Györgynek.                                                   Széphalom, 1824. jun. 30.

 

…ideje vala, hogy közöttünk támadjon valaki, a’ ki adja a’ mit Te szándékozol, mert mi csillag nélkül evezünk, kiki a’ merre jónak gondolja, ’s haragszunk ha más nem úgy vélekedik mint mi. Döbrentei régen készül az Eschenburg’ példája szerint adni eggy Anthologiát, ’s Critica Anthologiát…

… Emlékezzél, hogy Iróink ’s Olvasóink mindég csácsognak, ’s közelebbről tekintvén, Literaturánk’ gyümölcseit teljességgel nem ismerik. Elnézvén még a’ mit eggy olly Irónk beszéll is, a’ ki arra jutott-el, hogy ellene senki sem mer szóllani, — elnézvén hogy e’ részben melly üres, hiu, csonka mind az a’ mit bírunk, és hogy Verseghi a’ maga tripuszából melly sületlenségeket mond; elborzadok, ’s a’ szó elakad számban…

 

 

4366.

 

Kazinczy — Döme Károlynak.                                                       Széphalom Júl. 3d. 1824.

 

…Az én theoriám ez: Mesteri míveket nem az új idők’ ízlése szerint kell másolni a’ Mesterség’ barátjainak, hanem a’ nagy Mester sajátságai szerint… Eggy példát: Quae homines arant, navigant, aedificant, virtuti omnia parent. Én ezt így adom: Valamit ember űz, szántás, hajózás, építések, mindent, mindent ész igazgat; mert Sallust ezt mondta ’s így mondta. Weinzierlt bírom. Jobban fordítá Sallustot mint Höck. …

 

 

4369.

 

Kazinczy — Vitkovics Mihálynak, Szemere Pálnak  és Helmeczy Mihálynak.

.                                                                                                          Széphalom Júl. 14d. 1824.

…Előbeszédemet Sallusthoz egyedűl azért adám-ki hogy közölhessem barátimmal, míg majd a’ Munka 1825. megjelen, ’s ezek hallathassák velem ítéleteket. ---Én 1825. érem-el jubiléumom’ 50dik esztendejét mint Író. Sallustom ’s Erdélyi Leveleim akkorára jelennek-meg…

Most dolgozom újra Erdélyi Leveleimet és még e’ holnapban még eggyszer fogom újra dolgozni Sallustomat. Minden betűnél, mellyet leírok, kérdeni fogom, mit mond majd munkámról Guzmics és Horvát, mit ti; ’s úgy hiszem, hogy az csak úgy lesz méltó, hogy jubiléumomat fényesítse. Erdélyi Leveleimet addig igyekeztem a’ mások kedve szerint írni, hogy az a’ magamét egészen elvesztette, félig a’ munkával készen vagyok, ’s látom hogy így sokkal jobb…

 

 

4372.

 

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                                   Széphalom Július 14d. 1824.

 

… Erdélyi Leveleimmel nem sokára készen leszek; azután Szalluszt foglal-el majd, hogy 1825. megjelenhessen….

…Nem képzeled mennyit írtam ma. Melly jó, hogy még így bírom a’ tollat, ’s hogy kezemet meg nem sujtotta a’ guta. Azon leszek, hogy Erd. Leveleimmel, Szallusztommal, Cicerommal minél elébb készen legyek, hogy megelőzhessem a’ történhető veszedelmet….

 

 

4377.

 

Zádor György — Kazinczynak.                                                              Duka, 1824. jul. 30.

 

…Kisfaludy Sándor egy nagy Regét készített tizenkét énekben, ezen czím alatt: Gyulafy vagy a’ Lantos’ Szerelme; Deák Antal, egy buzgó Hazafi ’s nem rég Szalának főbirája (kinél lelkesebbet, mostan élő Költőink köztt Himfy, — a’ mint hallom, — nem ismer), két kisebbet; a’ nagy reményű Vörösmartynak Zalán Futása, ’s a’ Hűség Diadalma, czímek alatt két Eposza és nehány Szinjátékai vagynak készen, ’s most készül «Kont» czímü Drámája.

Én szegénységemhez képest, ez uttal Malvinának egy kisded versével ’s egy Ódámmal bátorkodom a’ Tekintetes Urnak kedveskedni; tudniillik

 

Et farre fumantes acerras

Suspiciunt, modicoque thure

Quandoque divi, paupere de penu

Dives voluntas si litat . . .

 

                     RÓZSABOKROMHOZ NINÁM’ NEVE NAPJÁN. 1823.

Szép rózsabokor! melly a’ boldog lyánykának

Virultál, viríts most mint édes anyának,

’S nyissd-meg illatos kebled’.

Előbb születésem’ helyén dajkáltalak,

Most csendes ablakom alá plántáltalak,

’S örömem közös veled.

A’ mint te nyílottál, nyílt éltem’ tavasza,

Mosolygva vártam, hogy majd veled hervassza-

El, az idő kellemem’.

Úgy lett, lehullottál, a’ tél elborított,

A’ kellemes tavasz ismét megújított

Téged — de engemet nem!

De óh, adott nékem illy ékes bimbókat,

Majd agg éltem körül szépen virulókat,

’S újonan megifjúdom;

Ma, legszebb nyilttjaid’ koszorúkba fűzöm,

Kedves Ninám’ szőke hajfodrába tűzöm,

’S csókomat reá adom.

Rózsákkal-teltt legyen, kedvesem, életed!

Jóság, virtus mindenegy kilehelleted,

Ez van szülődnek szivén:

Óh Ninám! légy ollyan, a’ mint óhajtalak,

Hagyd érezzem azt, hogy boldogítottalak, —

’S ki lesz boldogabb, mint én?!

                                                           Dukai Takács Judit.

 

                     A’ SZABADSÁGHOZ.

Hány nagyralátó, hány kifajult irígy

Kohol bilincset ’s lánczokat ellened,

Arany Szabadság, ég’ leánya,

Honnom’ örök disze, őrje, védje?!

A’ szolgavasban sorvadozó pulya

Rablelkek és a’ gyáva bagolyszemek

Nem tűrik égi lángu arczod’

Mennyei fényt ragyogó sugárit.

Nyolcz századoknak szent hagyomány

Dicső előink’ bajnoki véreken

Nyert birtokát, és fény-örökjét,

Vágyna bitanglani a’ kaján: de

Rémülve adnak hátat, az ellened

Támadtt poroszlók’ büszke csoportjai,

Kiknek, haszonvágy nyújta, tompa

Fegyvereket remegő kezekbe;

Ha harczra hívja a’ Haza’ szent szava,

Attilla’ ’s Árpád’ törzsöke’ sarjait,

Az elnyomókon bosszut állva

Győzni; ’s ha — nem: szabadon lerogyni.

Értted vivának Hős-eleink, viszont

Te lelkesítsed hív unokájikat,

Edzett kebellel birni, a’ vad

Fergetegek rohanó viharját.

Állsz még, Honomnak Palladionja, ’s állj!

Míg ősz Dunának habjai, Bécs felé

Nem folynak, és a’ Tátra bércze

A’ Tiszamosta lapályra nem hull!

 

 

4381.

 

Édes Gergely — Kazinczynak.                                                               Kuponn 25. Aug. 1824.

 

Küldöm a’ versbe öntendő ének-darabot, a’ mellyet Julius’ 8-dikánn költt Levelébenn hogy reá vers-formát ruházzak, küldött. Augusztus’ 18-dikánn kerűlt kezembe ’s azonnal kész valék csekély tehetségemet tőle megnem-tagadni…

Ihol van! lássad barátom és tegyed vele a’ mit akarsz.

————

1. Fejdelmi pompájábann a’ Királly áll!

Már a’ magasztalás’ ebédje kész!

Mint a’ raj a’ vidéki ’s honnyi nép száll

’S mint a’ hab úgy tolong de nem merész.

Hogy a’ Király, kinek főhajtva szolgál,

Közelget, jelt a’ síp ’s kürt’ hangja tész.

Jötténn a’ nép’ mély hallgatása terjed

’S a’ nagy Fölséghez tiszteletre gerjed.

2. Zofía, Vére, ’s a’ királyi Mátka

Szemérmes süllyedésbenn véle jő!

Fejér arany, gyöngy ’s mirtus-ág borítja! —

Most itt csak eggyet gondol annyi Fő! —

Mint nincs ki méltóságbann azt haladja,

Úgy ennél szebb sohol nem áll-elő.

Erőst illet hogy azt uralkodóvá

’S ezt a’ szépek köztt kenje láthatóvá.

3. Úgy jönnek a’ Király’ rokonji-is mint

Élők’ sorsát intéző csillagok

Kísérőjikkel; és, a’ tiszta napkint

Fénylő három testvér, Hősek magok,

Erős karral győzhetők oroszlánt,

Mint három Kérub-angyal ollyanok.

Kiknek, mint Árpád’ nemzetének illik,

Fülök gonosz tanácsra nem nyilallik.

4. Ebédhez ülnek, szárnyra kél az édes

Öröm: föláll a’ Nádor ’s mondja ő:

Örömmel énekelteték cselédes

Atyáink atyjaik’ nagy és dicső

Tettit, hol ünneplések volt negédes,

’S a’ dalt, Uram, ne végyük itt elő?

Rá pillant várva-kérve a’ menyaszszon

’S örűlve mond: no hátt az ének hangzjon!

5. Előlép a’ danlos Pap ősz fejével,

Testét tisztes palást folyvánn-körűl,

Öreg, de mint ifjú pillogat szemével,

Ki a’ magyar-hír’ szárnyainn repűl!

Honnyunk eltölt Virágunk’ énekével

’S hogy lantja peng, minden fül ’s szív örűl.

Itt a’ menyaszszony’ arcza kezd derűlni

’S minden vendég fülelve kész örűlni.               ……

 

 

4382.

 

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                                    Kassán, August. 27d. 1824.

 

…Döbrenteinknek Elysiumi Beszéllgetése a’ Tud. Gyüjt.-ben, ’s eggy hozzám írt levele nekem váratlan dolgok voltak. Láttam itt Gróf Dezsőffy Jósefnél az Új Szellemet is, és a’ Kovacsóczy Aspasiáját. Az új Szellembe emitt amott belé tekinték, de sem meg nem olvastam, sem nem fogom; eggy jegyzésem van reá, ’s nem több: «Tréfának hosszú». De mit mondjak Aspasiára ’s a’Döbrentei’ levelére ’s Dialogusára? — Azt, hogy az Aspasia prózai darabjai ’s némelly Versezetek benne, épen olly kemény fenyítéket érdemlenek, mint a’ Schédely’ Haramiáji érdemlének a’ Tud. Gy.-ben; valóságos őrjöngés, a’ mit csinálnak…

… Az Aspasia’ embereinek azt sugnám, hogy az írás’ mesterségében, a’ nagy Tanító’ szavaként ez a’ legfőbb tető: apte dicere…

 

 

4385.

 

Kazinczy — Kiss Sámuelnek.                                                                         Aug. 29d. 1824.

 

…Külömben barátink köre most Aspasiát, a’ Bacsányi Faludiját, az Uj-Szellemet, ’s a’ mi Döbrenteink Elysiumi Dialogusát nézheti figyelemmel. — Az új Szellemre minden jegyzésem az, hogy tréfának mindég igen rövidnek kellene lenni, ez pedig igen hosszú, ’s sósnak, ’s ez sótalan, de keserű; a’ Bacsányi beszédére, hogy tanításai közzé dölyf és epe keveredett, és hogy az asperitas agrestist Párizsban sem tudta magáról ledörzsöltetni Hát a’ mi Döbrenteink Dialogusára? Fáj kimondanom. Ő azt tanítja, hogy Magyarnak bajusz kell és szíjas nadrág, a’ mit én nem hittem soha, és soha sem fogok. Aspasiában a’ prósa igen is hogy nevetséges és boszantó; micsoda az a’ kellemkecs, az a’ szellemgyümölcs? De Döbrentei és én a’ Kovacsóczy’ és Bajza’ korában nem adánk olly versezeteket, mint ezek …

 

 

4389.

 

Toldy Ferencz — Kazinczynak.                                                                Kassa, spet. 11. 1824.

 

Kovacsóczy vette át Paziazitól Tek. Úrnak nekem szóló csomóját a Sallust Előbeszéde példányaival, attól pedig csak nagy későn kaptam meg, ez az oka elkésett köszönetemnek. Ez a K . . ./nem én pontoztam: B/

 

 

4390.

 

Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek.                                    Eperjes Septemb. 12d. 1824.

 

…Reménylem, nem sokára látni fogod az első Kötetet. Szeretném, ha fél eszt. alatt a’ Munka megjelenhetne. A Classica Literatúrának kevés kedvelőji vannak, noha magát minden annak akarná tartani; ’s ha a’ deák textus a’ magyar fordítás mellé nyomtattatik, inkább reménylem hogy a’ jobb ifjak a’ kettőt egymással összehasonlítják, és mivel a’ fordítás az Originál’ értését nekik megkönyíti, a’ Magyar után a’ latint is megolvassák. De hol találunk rá Nyomtatót? A’ Horátz Leveleit Kis csak félig adhatá-ki, mert a’ Munka nem talála Vevőket…

 

 

4392.

 

Kazinczy — Gr. Gyulay Karolinának.                                         Eperjes Septbr. 18d. 1824.

 

….Édes Lolott, épen e’ pontban üti tizenkettőt éjfélben. Aludjon csendesen Nagysád, imádást érdemlő anyjával ’s kedves jelen és távol való testvéreivel. — De még eggyet; én tegnap reggel 9kor megindúlék magam gyalog, ’s megjárám a’ Sárosi Várhegyet, nem vár dombot, hol Rákóczy Ferenczet elfogták, ’s hat óra múlva úgy jöttem haza, hogy csak eggyszer is le nem űltem. Attól, a’ ki Octób. 27d. belép a 66dik esztendőbe, ez nem kevés. ’S elmondjam e Nagysádnak, hogy egész nap eggy zsemlyénél és két körtvélynél egyebet nem evém, pedig a’ fogadóban vagyok szállva, ’s lemehettem vagy felhozathattam volna a’ vacsorát. Ennyit teszen a’ testet elkeményíteni, legalább el nem kényeztetni, ’s nem eggyformán,hanem változtatások köztt élni, ’s néha sokat, néha keveset, néha épen nem enni. Melly hosszú életet élhetnék magamnak és gyermekeimnek, ha a’ Sógorom el nem mérgesítette volna életemet, ’s sok éjjelemet álmatlanúl nem töltetné! Nekem Sophie az életem’ Angyala; az ő szeretete, és osztán a’ toll és papiros minden örömem. Dolgozom, hogy felejtsem bajaimat….

 

 

4394.

 

Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek.                                           Eperjes, Septbr. 20d. 1824.

 

…A’ Cicero’ Leveleinek első könyvével készen vagyok. Most azt fordítom a’ mit Quintushoz íra, de petitione Consulatus. Én megvallom, sokkal inkább szeretem azokat a’ Leveleit, mellyek mintegy kipattanának lelkéből, mint ezt, hol magát parádában mutogatja. Wielandot Mesternek nézem a’ fordításban, ’s ő, ki Mongault és Goujon ’s mások után dolgozott, nékem sok elakadáimban ismét igen kedves Vezérem…

 

 

4395.

 

Kazinczy — Kis Jánosnak.                                                         Eperjes, Septemb. 23d. 1824.

 

…Cicero’ Leveleinek fordításokba fogtam, ’s itt töltött üres időmet annak adám; az első Könyvvel készen vagyok… A’ Cicero’ Életét és a’ Jegyzéseket dolgozza majd a’ ki rá-ér; én azt tenni nem fogom….Sallusthoz dolgozott Előbeszédemet sokan nem szeretik, ’s ezeknek számokban van a’ mi Döbrenteink is, ki szerencsétlen órában dolgozott Dialogusa által arra tanít bennünket, hogy a’ Magyarnak bajusz kell; de némellyek, kevesen, de nagyon, nem csak szeretik, hanem többet is cseleksznek, ’s nekem elég a’ kevesek’ javalása. Én mindent szabadon hagyok menni a’ maga útján; hiszen örök leczkém az, hogy az eggyszínűség nem tökély, hanem hiba, a’ mit a’ franczia nyelv erőtlen kedvessége, össze hasonlítva a’ görög és latín erővel eléggé mutat…

… az Aspásia olly Versezeteket ada az oláh czifra mellett, a’ millyet Batsányi talán még nem ada; ’s mi lehet idővel ebből a’ Kovacsóczyból, Bajzából, Vörösmartiból!...

 

 

4397.

 

Kazinczy — Toldy Ferencnek.                                                    Eperjes, Septemb. 27d. 1824.

 

…Erdélyi Leveleimet ’s Sallustomat ’s a’ Cicero’ Leveleit Novemberben Pesten fogjátok olvasni, még minekelőtte azok a’ Bécsi Censor’ kezeibe jutnak.

Örvendek, hogy az olly fejeknek, mint te, Sallusthoz írt Előbeszédem megnyeré javalását. Reménylettem azt, ’s valóban több javalja mint reménylettem. De mit mondasz arra, hogy eggy olly férjfi, mint az én Döbrenteim, nem csak nem javalja, sőt még elrémít, ’s fedd, és dorgál? …feltettem magamban hogy ezeknek az érteni nem akaróknak, de tanítani akaróknak, többé nem felelek: de Döbrenteinek kelle felelnem, ’s nem lehetetlen hogy nyomtatásban is fogok…

 

4402.

 

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                                                                   1824. Octób. 4d.

 

…Hogy uj dolgozásba kezdél, én épen nem csudálom: az én 68 eszt. atyám mezei gazdaságát arendába adá, hogy csendben tölthesse hátra lévő napjait; de már fél esztendő alatt megbáná, ’s az esztendő végét sem várhatván, megeggyezett emberével, hogy a jószágát bocsátná ki kezéből; most ismét gazdálkodik. Kétségen kívül egy munkád csonkán fog maradni: az utolsó, de ez még Cicero nem lesz, Cicero ne legyen!...

 

4407.

 

Kazinczy — Ponori Thewrewk Józsefnek.                       Széphalom, Octób. 12d. 1824.

 

Novemberben venni fogod, ha Pesten lészesz, Erdélyi Leveleimet, mellyeket miolta a Bécsi Censor engedelmét megnyerték, kétszer dolgoztam újra. Kérni foglak, hogy ha valamit a munka tökélyére adhatsz, add; te ismered Erdélyt, s nem egyedűl onnan, hogy ott születél. Értekezésemet Hunyadinak születése felől a Toldalékban hozom-elő, de megkurtítva…Ne kéméld e részben erszényemet; semmire nem költök örömestebb mint postára. Én téged nagyon becsüllek és szeretlek, s sajnálom, hogy igen ritkán tudatod velem hollétedet. …

 

 

4412.

 

Kazinczy — Ponori Thewrewk Józsefnek.                                Széphalom Octób. 30d. 1824.

 

…Te Erdély fia vagy, s Erdélyt tudósan ismered. Illő vala tehát hogy Erdélyi Leveleimet veled megolvastassam, s arra kérjelek, hogy minden tévedésimet nekem leveledben kimutasd, hézagjaimat kipótold, és a mi bővítést kíván, kibővítsd, s erre nagyon kérlek….. Ha dolgozásimnak van valamelly érdeme, úgy az, a mint ugyan én hiszem, egyedűl abban áll, hogy a mit írok, lángoló szívvel írom; s az Erd. Levelek így írattak. A munka mellé én Fac Similéket adok. E részben bírok egy kis gazdagsággal, de mindent korántsem bírok. Kérlek, kelj e részben is segélyemre. Másold le nekem ezeket:

1. Bátori István Lengyel kir. 2. Rákóczy Zsigmond. 3. Rhédey Ferencz. 4. Barcsay Ákos.

5. Teleki Mihály. Én az illy másolásokban e szert követem. A kézíratot az ablak üvegéhez nyomom, s rá teszem a velin papirosat. Ekkor erre ólommal általviszem a nevet. Olmozásomat gondosan összehasonlítom az Originállal, s az ólmozást befestem tintával, de az Originált, s nem az ólmozást követvén…

 

4417.

 

Horvát István — Kazinczynak.                                            Pesten November 12-dikén 1824.

 

Öt évi néma hallgatásomat egyedűl nagylelkűséged, melly néma hallgatásomat is tisztelé, tudta megtörni. Ez oka, hogy öt év lefolyta után — millyen hoszszu időszak! — Hozzád irom az első barátságos Levelet. Miért hallgattam, ’s miért nem írtam semmit is, se Neked, se Másoknak, sem a’ Hazának és Nemzeti Literaturának? az mind a’ mellett, hogy e’ kérdésnek itt igen is helye volna, nem ide való. Te ki hallgatásomat is, mint írád, tiszteléd, bizonyosan hinni fogod: hogy fontos — a’ legfontosabb ok birhatott engemet illyen éktelen tselekedetre. Türelmed győzött vívni makats feltételeimen, ’s könyen megeshetik, mert arra még most sem szántom reá magamot, hogy türelmed uj kezdetet nyujthat literátori pályafutásomnak is…

… egy Magyar Pragmatica Historiát készítettem az Ábrahám előtti időktől fogva Árpád Magyar Vezérig. A’ Historia ugyan nem Mathesis; mindazáltal a’ Fides Historica is majdnem annyi, ha meg üti a’ Kritika legszorosabb szabásait,… Mellesleg oklevelekből a’ 108. Magyar Nemzetségeket, a’ mit ön magam se reménylettem, rendre feltaláltam…

Virággal szólva; Élni siess!

 

 

4424.

 

Kazinczy Ferencz — Kazinczy Honoriának.                                            Decemb. 13d. 1824

 

Édes Húgom Könyveid eránt azt tanácslanám hogy csináltassd meg Catalogusát, és küldd által nekem. Gróf Dezsőffy 7000 darabból álló Bibliothecát bír, de jó könyveket még is nem idegenkedik venni. E’ pénztelen időben sok van úgy, mint én, a’ ki semmit nem veszen. Talán a’ Pataki Collégium is megvenné...

 

 

4433.

 

Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek.                                  Decemb. 20dikán 1824.

 

…Barátom, én szörnyű Aristocrata vagyok, a’ mint tudod. Nincs személyes okom rá, de látom a’ rendek összekeveréséből a’ veszélyt…

 

 

4439.

 

Gr. Dessewffy József — Kazinczynak.                                        Kassa Január 3ikán 1825.

 

Isten lépe közénk, mihelyest pálczája megéré

Házam’, lettünk mind’ reptibe’ mennyeiek.

Istennek vallyon lehetett ő mellyike? Forgott

Mézzel kent ajkán Szváda, kezébe’ Koboz.

Négy lábán két szárny, tőlünk elvitte Zseninket,

Merkúr volt, elszál’t, emberek újra levénk.

                                      Nem olly gyönyörű mint a’ Tiéd, de nem hígabb szívből származott…

…Én, mind Franczia, mind Ángoly, mind Olasz Hónapos Írásokat, az Ellingertől kedvelt formátban, mind láttam, mind pedig olvastam….

4443.

Guzmics Izidor — Kazinczynak.                                      Pannon halmán Januar. 8d. 1825.

 

…Azt mondja Dulházy, hogy a Gyüjtemény nem elegendő a kéziratoknak közlésekre; ezt, itéletem szerint, mondani nagy gondolatlanság volt: tudja az értelmes olvasó publicum, hogy a Gyüjteményben még most is, ’s talán még inkább, mint kezdetében, sok üres, szegény portéka jelenik-meg; tehát elgondolja, millyenek lehetnek azok, mellyek ki nem adatnak; ’s Dulházy illyeneket akarna velünk közleni? Abból különösen, hogy olvasó publicumunk csekély és szegény, vagy eggyik, vagy a másik, vagy mind a két Folyó irásnak bizonyos halála következik. De erről hijába beszéllünk, minekutánna megindult. — Dulházy hozzám is küldé meghívó levelét Megszerezni azonban Minervát ohajtom…

 

 

4450.

 

Ferenczy István — Kazinczynak.                                      Budán Februárius 1ső napján 1825.

 

Sokak vólnának a’ véled közölni, ’s tőled tudakozni valóim, és csak az a’ reménség táplál, hogy én téged, Barátomat, olly ritka ízlésű, Tudományu férfit még meg ölellek…Én azon Magyar Országi Márványból a’ Magyar hazába dolgozni akarván, gondolkoztam egy tárgyról, a’ mellyet a’ leg első ásott Márványból faragnék, és ezen Művészségnek egy illő ajtó nyilást csinálna; jobb tárgy nem ötlött fejembe, mint a’ Bölcs Pannon Statuáját Hermesbe késziteni…

… Ezen munkát szántam a Nemzeti Museumnak azon szálájába, a hová a’ Magyar deék emberek fognak jönni…

 

 

4458.

 

Kazinczy — Kis Jánosnak.                                                   Széphalom Febr. 23d. 1825.

 

…Ellinger nyomtatja Minerváját. Senkivel nem közlé a’ szándékot, midőn esedezését benyujtotta, ’s a’ csuda czímtől elállani nem akart. Sok patvarral vevénk arra is, hogy hagyja-el a’ hasított oszlopokat. Kiveszekedé magát Gróf Dezsőffyvel és velem. Sokára elállott tőle, ’s most egész és nem hasított Negyedrétű oszlopokon nyomtatja. Két ívet már láttam…

 

A harmadik kassai folyóirat, a Felső Magyar Országi Minerva. 1824 januárjában Kazinczy már két levélben is biztatta Dessewffy titkárát, Dulházy Mihályt. Kassán már 1786 óta nyomda működött. Vezetője, Ellinger István hajlandónak mutatkozott a vállalkozás megjelentetésére./ A magyar sajtó története 1705-1892 /

 

 

4459.

 

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                             Széphalom Febr. 23d. 1825.

 

….Minervának két ívét nyomtatva lelém, midőn vissza jövék Eperjesről. Szaladtam Ellingerhez, megköszönni, hogy a’ hasított oszlopoktól elállott; a’ czímet, a’ csudást, megtartotta, mert arra nyert Privilégiumot. Kelle e két Folyó-Írás, nem tudom, legalább nem kérdem; újra elmondom, hogy a’ szándék felől mind addig senki sem tuda valamit, míg Ellingernek a’ Privilégium megadatott. Minekutána a’ dolog elindúlt, azon kell lennünk, hogy olly jó legyen, mint lehet…

 

 

4464.

 

Kazinczy — Dulházy Mihálynak.                                                 Ujhely Martz. 6d. 1825.

 

Dulházy barátomnak.  A’ Hébe öt exemplárjaiból 4 elkölt, ’s Minervának itt 12 előfizetőji lesznek. Ezt csak sietve. Itt küldöm a’ Wesselényihez írt Epistolát, ’s ezt azért, mert félek, hogy a’ Kassán lévő exemplár hibásan van írva. A’ Betűszedő tehát az Epistolát ebből rakja-ki, de a’ Jegyzéseket az Ur kezében állóból…Minervának 3 íveit bírom. Kérem a’ többit is, első alkalommal…

 

 

4466.

 

Gr. Teleki József — Kazinczynak.                                                         Pest 20. Mart. 1825.

 

Tekintetes Tábla Bíró Úr, Kedves Barátom Uram! A Yorick újabb kidolgozását itten küldöm. Az Erdélyi Leveleket nem küldhetem, mivel Ponori Török József állítása szerént olly útasítást vett, hogy azt addig tartsa meg, míg személyesen szerencsénk lesz a Tettes Úrhoz. Ezekre nézve csak egy némely apróbb megjegyzéseim vagynak, mellyeket akkor, ha élek, közleni fogok…

 

 

4468.

 

Kazinczy — Ponori Thewrewk Józsefnek.                                                        é. n.

 

….Most halld a miket Pogány László urtól jegyzettem fel.

 

1) Zike csinye cse o zicse,        Akárki mit mondjon,

Szora mi sze kágye mie;           Hugom engem illet;

Krepe draku gye nekáz,           Hasadjon, pukkanjon meg

Jó gye szóra nu me lász.           Az ördög boszujában,

Zsombori László verse.            Én hugomat nem hagyom.

 

a ki nem grammaticus és nem poeta, magyarázni nem tud. Igy P. ur. Kérlek, rakd fel, a hol hibás az orthographia, és a hol hiba van a lexicalis magyarázatban. Én a P. ur cselédeinek pronunciatiójokat hallgatván, ugy tapasztaltam, hogy az oláh beszédben sok a gravis accentus és diphthongus.  2) Szeretném ha egy oláh szót declinálva küldenél meg, mert ezt P. ur le nem tudá dictálni; és egy verbumot… 5) Dédácson a paraszt lakos kapuja mellett egy rúdra szalma csutakot láttam felszúrva. Azt mondák, az superstitióból esik. P. ur azt állítja, hogy az lármafa, s meggyujtatik, ha tolvaj jő etc. etc….

 

 

4486.

 

Jankovics Miklós — Kazinczynak.                                                     Pesten d. 22. May, 1825.

 

Örömmel fogadtam Don Gabriel’ Sallustjának ép voltában visszajövetelét… Tanátsos Nyitrai …érezni fogja mennyire ő is eszközlötte Sallustnak díszessebb Magyar voltát, velem együtt kivánni mennél előbb léendő közre bocsájtását. Én az olta ismét két Sallustot régi kéz iratokban szerzettem. Az egyik Codex Membran. in 8o max. Sec. XIII. tsupán Catilina hadát foglallya magában. Magyarnak kell lenni a’ Codexnek, mivel a’ Czimerben dupla kereszt vagyon. — a) A másik tsak papiroson iratott 1470 esztendő tájban, in folio, hasonlóképpen egyedűl Catilina pártütését adja elő, de glossalva vagyon, azonba olly durva irással, mellynek olvasását tsak büntetésűl el…

 

 

4489.

 

Kazinczy — Jankovics Miklósnak.                                               Ujhely, Május’ 27d. 1825.

 

….Szallusztomnak ezidén nyomtatva kell lenni; ez adja-meg pályám’ jubiléumi örömét. Mit mond reá némelly ember Pesten, azzal éppen semmit nem gondolok. …ha majd nyomtatva lesz a’ Munka, csendes vérrel fogom nézni, miként gáncsoltatik még azoktól is, a’ kiktől egyebet várhaték. Hiszen a’ mindenektől gáncsolt Szalluszt’ fordítása akkor volna igazán szerencsétlen fordítás, ha beszéde senkitől, ’s leginkább a’ Nyelv’ tisztaságáért rettegőktől nem gáncsoltatnék. De nem akarom addig hallani szavokat, míg dolgozásom meg nem jelen, ’s Pesten soha semmit nyomtattatni nem fogok; nehogy azok a’ mindenben parancsolni szerető Nyelvmesterek e’ kézírásomban is úgy ejtsenek pajkosságokat, mint már történt. Ezért vontam-el magamat a’ Tudományos Gyűjtemény Munkásai közzűl is, noha a’ derék Munka’ örök fennmaradását senki inkább, mint én, nem óhajtja. — Szallusztnak kiadása, a’ Bécsi Nyomtató’ számolása szerint, többe kerűl kétezer forintnál papiros-pénzben, ’s ezt én a’ magaméból le-nem tehetem… Kubínyi Ferencz Úr… Szóllj vele, kérlek, ’s tégy kérdést, nem ellenkeznék e czéljaival, hogy Szallusztomat adja-ki azon szerint, a’ hogyan én óhajtom. A’ mi bejő, maradjon nagy czéljaira. Nékem elég lesz, ha a’ nyomtatványokból nehanyat ajándékúl kapok…

…Fordításomat eddig senkivel nem láttatám. Előbeszédemet igen némelly ifjakkal, nem Tudósainkkal; ’s ifjainkkal azért, hogy szikrát lobbanthassak lelkeikbe, ’s mutathassam-ki, mint kell olvasni a’ Régieket. De Te, kedves barátom, annyi jótéteid után kivánhatd tőlem, ’s azt én igen is örömest teszem, hogy téged kivégyelek a’ számból, ’s íme közlöm mind Előbeszédem’ eggyik részét, mind Catilinának eggyik legszebb fejezetét. De nagyon kérlek, ne láttassd Orthologusinkkal, kik köztt sok édes-keserű ’s keserű-édes ember van. Verseghi megholt; de élnek sok társai; ’s ez valóban nem Orthologusok’ csemegéje…

 

 

4490.

 

Kazinczy — Kubinyi Ferencznek.                                      Újhely Május’ 27d. 1825.

 

. Ez idén töltöm Jubiléumomat, az ötven esztendőst; tedd, hogy harmincz esztendő olta készítgetett Szallusztom kijöhessen. A’ mi bejő árából, maradjon tőkepénzűl Líteraturánk’ boldogítására, mellyet czéloddá tevél. Jankovich közleni fogja veled gondolkozásomat. Tedd, a’ mit dolgaid engednek, de tudósíts minél elébb, hogy a’ haladék miatt az időből ki ne kopjak…

 

 

4499.

 

Cserey Farkas — Kazinczynak.                                                        Bécs 23dik Jun. 1825.

 

…előbb tudtam Németűl, mint Magyarul, értebb koromba is belé tekintettem egy-két Német Iró munkáiba; nékem Német nyelven irt Munkámot a Német külföld méltónak találta a ki nyomtatásra, és azt Németűl bizonyossan jól tudók olvasták, olvassák a nélkül, hogy ki nevetnének — itten heljbe szinte minden héten több és oljkor 20 árkusokbul álló Német dolgozásaimot olvassák Német felsőbségek — irtam Tudományos és mind katonai, mind Civilis Hivatalos stilusba számtalanszor Németül, és igy ezen Nyelvet annyira birtokom erejébe lenni hiszem: hogy szükségtelennek találtam a Zrinyi forditását Némettel elére közleni…

Cserey Farkas (Bécs, 1773. okt. 28. – Bécs, 1842. dec. 25.): őrnagy. Szenvedélyes botanikus volt, krasznai kertjében több száz fát és palántát nevelt. Igen széles körű műveltséggel rendelkezett, levelezésben állott kora nevezetességeivel (Kazinczy Ferenc, Wesselényi Miklós, Aranka György stb.).

 

 

4505.

 

Gr. Dessewffy József és Dulházy Mihály — Kazinczynak.           Kassa, Júl. 13ikán 1825.

 

Gyermekeim’ unszolására, ha nem ingyen adod, hanem eladod könyveidet, megveszem belőllök e’ következendőket:

                                                                                 Tom.

Justusz Lipsiusz Tacituszszát     ... ... ... ... ...        1

Calepinuszt      ... ... ... ... ..                                   .         1

Bonfiniuszt       ... ... ... ... ...                                            1

Adelung Német Dictzionáriumját          ... ... ... ... ...         4

Ranzanust        ... ... ... ... ...                                             1

Bembus Cardinál leveleit          ... ... ... ... ...                     1

Wörterbuch der Buchdruckerei und Schriftgiesserei     2

Blotz, Gartenkunst       ... ... ... ... ...                                4

Oeuvres de Gresset     ... ... ... ... ...                                 2

Elementare Universale totius Generis humani alphabetum         ... ... 1

Justification de JJ. Rousseau ou Mémoires de Madame de Warens      1

Zeit-Gedichte v. Jacob Schweitzer

                                                                          ___________

                                                                         Summa   20

 

Nem lévén pénzem, a’ jövő élettermésből, ha a’ jég el nem veri (mert éppen most jön a’ hír hogy Mádi szőlőimet elverte) kívánságod szerint az életnek azon nemében, a’ mint kívánni fogod, élettel megfogom fizetni…

… E’ napokban jelenik meg a’ II-ik Negyed a’ Minervából. Küld el, ha megvan, haladék nélkül ezen expreszszusszal Birckenstock Epitáphiumát Sándor Leopold felett. 1795ben vagy 1796ban jelent meg. Nem tudom ki vette el tőlem, elveszett, és a’ gondolatlan, halasztó Ellinger nem tudta megszerezni. Kérlek, szerezd meg Patakon, ha nincs-meg, és küld-el azonnal — csak ez hátráltatja a’ Minerva II-ik Negyedje’ megjelenését….

 

 

4506.

 

Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek.                                          Széphalom Júl. 15d. 1825.

 

…Könyveimet nem azért küldém, hogy megvedd, vagy eladd. Nem, hanem hogy Bibliothecádat gazdagítsam, a’ mint tőlem kitelik. Így küldék eggyszer eggy kis, másszor eggy nagy ládával ajándékban Cancellárius Telekinek, ’s az elfogadta ajándékomat, noha ő nekem eggy babot sem adott soha. — Gróf Dezsőffy József, a’ ki nekem olly sokat adott, ezen, nekem csaknem haszontalan lomjaimat elfogadni nem akarja! — Értelek. De kérlek, fogadd-el, minden vonogatás nélkül. Én megmutattam hogy kérni is tudok tőled. — Mihelytt haza szabadúlhatok, és rá-érek, keresztűl megyek könyveimen, és újra küldök eggy csomót. Neked Bibliothecád van: nekem az nincs, mert nem lehet. Illő tehát hogy az olly könyvek, a’ mikre nincs szükségem, nálad álljanak, nem a’ tiéid, hanem Bibliothecádé, legyenek…

 

 

4507.

 

Kazinczy — Dulházy Mihálynak.                                                                         15. Jul. 1825.

 

…A’ könyveket, ha Ő Nagysága elfogadni nem akarta is, az Ur rakja-be a’ Bibliothecába mint a’ Gróféit. Szinte neheztelek, hogy Ő Nagysága csak kérdést is teve erántok. Hogy elmúljon neheztelésem, az Ur segítsen elfogadásokkal…

 

 

4508.

 

Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek.                                               Ujhely Julius 23d. 1825.

 

…Literáriumokra nem igen érek. Szalluszt és az Erdélyi Levelek még sem készek egészen. Ponori Thewrewk mult postán külde sok igazításokat, bővítéseket, de a’ mellyeknek alig veszem hasznokat. Mélt. Szilasy Urat fogom kérni, hogy vigye-fel. Mert Bécsben kell kiállaniok a’ Censúrát….

 

 

4510.

 

Kazinczy — Guzmics Izidornak.                                              Ujhely, Aug. elsőjén 1825.

 

….Készen vagyok mind a’ két Levéltárral, tudnillik a’ Politicummal is, a’ Juridicummal is. Tízezer pernél több ment keresztűl kezemen…

….Bele csömörölvén ezen Munkába, tudománybeli foglalatosságimhoz térek: Hazám’ történeteihez; Szalluszthoz; Erdélyi Leveleimhez; mellyeket miolta a’ Censúra Bécsben megengedé kieresztését, két ízben dolgoztam újra, ’s Májusban a’ Gróf Mailáth Magyarische Sagen und Märchen-jeit lefordítám, ’s Igaznak küldém, adja-ki, ha tetszik. Azok jól vagynak beszéllve, ’s ártatlan gyermekes szellemökkel kedveltetik magokat. Práyt olvasom Martinúzira, ki előtt lelkem térdre szokott ömleni, ’s csudálkozom Práyon, hogy az Epistolae Procerum’ Kiadója úgy ítélhet….. Werbőczy nekem Gracchusz. Melly gaz Nagyokkal volt neki baja, ’s a’ hazának. De merjen ám valaki Martinúziról és Werbőcziről jól szóllani Én merek….

 

 

4516.

 

Zádor György — Kazinczynak.                                                Blumenthal, 1825. aug. 22.

 

….Az idvezűltt Verseghy, kimondhatatlan kárt tett azzal, hogy azon hibás nyelvszokásnak, melly a’ Dunán innéti felsőbb és alsóbb köznép’ beszédében a’ tisztább fület szaggatja, grammaticai sanctiót adni erőlködött. A’ mint hallom, az ifjú Sághy Verseghynek Vindiciájival fenyeget bennünket: de reménylem nyelvünk’ barátjai nem hültek még el annyira, hogy ezen mindinkább terjedő kártékony mirígynek határt ne vessenek.

Vörösmarty’ Zalánját már nyomtatják. Kulcsár ugyan megdicsérte látatlanban: de alig hiszem, hogy neki tetszeni fogjon a’ merész Költő, kinek szabad szelleme mind az Orthologismus’ mind az Iskola’ nyűgeit elszaggatta. A’ czéhbeli Critikusok aligha lesznek vele megelégedve, mert ő Homért és Ossiánt tanulván, magának egy mind a’ kettővel rokon, ’s mind a’ kettőtől független nemzeti maniert teremtett. Meglehet, hogy én elfogódott elmével itélek, mivel (dicsekedő örömmel mondhatom) sokkal közelebb állok Vörösmartyhoz a’ ritka szivű baráthoz, hogy sem benne a’ Költőt igaz nézőpontból láthatnám.

Deák Antal Regéji: Pölöske és Szent Györgyvár a’ Censurán már által mentek ’s rövid időn nyomtattatni fognak. Kisfaludy Sándor Gyulafyja már nyomtattatik is az Universitásnál, mellyből nem állhatom meg, hogy egy Szép Strophát a’ Tekintetes urral ne közöljek:

 

Magasb elmék! mélyebb szivek!

Jaj tinéktek a’ földön!

Az illy tökély, bár nagy érdem,

Boldog itt még ritkán lön.

Csak a’ könnyü ’s középszerü

Díszlik itt a’ nap alatt;

Szerencsétlen, a’ mi ennek

Keskeny körén túl haladt.

Mikor illyent teremt az ég,

»Eredj!, mondja, légy dicsőség!

Légy czímere nemednek,

És ostora keblednek.«

 

A’ jövő évi Aurora sok jó darabot fog birni. A’ hová tartoznak A’ Fejér Köpönyeg; Pöröndy Tamás’ levelei Tollagi Jónáshoz, humoros darabok, Kisfaludy Károl = Szalay Benjámintól. — A’ Házi Bánat elbeszéllés ’s a’ Kenyeres Vitéz anecdota Kiss hadnagytól. A’ két férj nője elbeszéllés Szenveytől. László Cserhalmon Vörösmartytól. — Egy naiv dal Kisfaludy Károltól, ’s egy lelkes Borének Bajzától etc. etc….

 

 

4517.

 

Gr. Dessewffy József Kazinczynak.                                                                     3-d. aug. 1825.

 

Itt volt és megölelt, de csupán lelkével, epedve

Gondjai közt a szegény Jóska szabolcsi követ.

Hon kívánt csendben békével rejtve maradni,

Választák s nevelik köz bajok ön bajait.

Így mikor ég a ház, szél támad, lángba borítja

Végig a durva falut, nincs aki oltani tud:

Mert nem tudja hová, vagy honnan hordja kupáját,

Nincs akkor forrás, csak szemeinkben a víz.

                                                                                Cito citissime, Pipsz.

 

 

4528.

 

Holéczy Mihály — Kazinczynak.                                                Csákvár, 1825. Sept. 16.

 

 

…Ezt a’ Versemet a’ Minervába ha méltóztatnék beküldeni.

 

Fülmülém’ halála.

 

Ah, nem dobog már, Fülmülém,           ’S mikor legédesebb dalod

Szíved, szerelmes énekes!                     Zengett, ’s utánna lantom is

Pávám, madárkám, tégedet                   Pengette lassú hangjait

Kertembe csak az új tavasz.                  Amott az almafák megett:

Fütyölve szálltál a’ bokor’                     Ah, akkor eggy kő hirtelen

Lombjára, hol szerelmedet                    Súgott az égen, tégedet

Kezdted dalolni szépen, ah!                  Főben talált véletlenűl;

Olly szépen énekelgeéd                         ’S elhallgatott, oh fülmülém,

Párodnak azt, hogy Phyllisem   Szép éneked; de Phyllisem

Kisirta rajta kék szemét.                       Kisirta rajtad kék szemét.

 

Majd eltemetlek, kis dalos,                  Oh! mint akarnám gyilkosod’

A rózsa mellé, melly tövét                     Esmerni, megbosszúlani.

A’ lúgosom közé veré.              Szemére vetném hogy megölt

Ott eltemetlek, hervadó                        Ártatlan édes énekes!

Rózsám sirodra hull alá.                       Hogy hajnalimba bút kevert,

Majd holdvilágos alkonyon                  Mert torkodat nem hallhatom.

Kijön sirodhoz Phyllisem;                     Szemére vetném hogy nekem

És im szerencséd, fülmülém,                Szívembe fájdalmat hozott,

Majd alkonyonként Phyllisem   Mert holtodért eggy Phyllisem

Kisírja rajtad kék szemét.                    Gyakran kisírja kék szemét.

                                                                                          Holéczy.

 

4529.

 

Kazinczy — Zádor Györgynek.                                                              Ujhely, 1825. sept. 25.

 

…Erdélyi leveleimet szinte bánom hogy olly sokakkal láttatám. Dicséret vagy gáncs engem meg nem zavar: de fonákabb itéleteket alig képzelhetek, mint a’ mellyeket barátim ezen dolgozásom felől tesznek. Eggyike valamit ollyat monda nekem, hogy a’ vége interessántabb mint az eleje; mellynek az az oka, hogy Vajda-Hunyadon ’s Fehérváron több vala a’ mit az utazó láthat, mint Kolozsváron innen, és hogy az Ítélő, a’ mint látszik, sem a’ Vásárhelyi Bibliotheca, sem a’ Szebeni képgyűjtemény felől vett híreknek nem tudott érdeme szerint örülni. Hányadik Olvasóm fogja érteni, mint kelle nekem erőlködnöm, hogy leplet vonjak keblem’ érzésére, és hogy eggyik gondomnak az kelle lenni, hogy a’ múlattatás és oktatás úgy váltogassák egymást, hogy eggyike a’ másikának ne árthasson. Kilenczedik dolgozásom nyerte-meg az Imprimaturt Bécsben. Midőn visszakapám azt, elrettentem mind gondatlanságimon, mind a’ szín’ tarkaságán, és rész szerint a’ soványságon is; sok lapja a’ munkának ollyan volt, mintha Journálomból szedtem volna ki. De eggy Erdélyi barátom azt itélé felőle, ’s még a’ legelső dolgozásaim’ eggyikét látván, hogy Erdély innen fogja ismerni Erdélyt; Szemere pedig elragadtatással is olvasta a’ festékek’ és festések melegsége miatt; és midőn két illy Olvasóm nincs vele meg nem elégedve, csendesen hallhatom a’ mit mások mondanak, ’s nyugton lehetek azért, hogy magam rajta mindég lelek törleni ’s igazítani valót. Közönségesen azt hiszik az emberek, hogy a’ munka senkinem sem tetszik inkább mint magának a’ dolgozónak: én ezt nem értem; sőt épen az ellenkezőt tapasztalom magamon. — Erdélyi Leveleimet, a’ tizenkettedszer tett újra dolgozás után, épen most indítom a’ Bécsi Censurára. Visszavévén onnan, haladék nélkül mégyen sajtó alá. ’S most még egyszer veszem-elő Szallusztomat, melly magamon és Gróf Mailáth Jánoson kívül alig ha talál javallót. Én abban élek egészen, ’s ezzel valóban meg vagyok elégedve, vagy mivel magam tudom mimbe került, vagy mivel a’ magyart olvasván a’ latínt olvasom.

A’ mit velem Kisfaludy Sándornak nem tudom melly munkájából közlél, én is igen lelkesnek, ’s jól gondoltnak ’s érzettnek lelem. Különben az izlés Kisfaludyban és bennem két nagyon különböző ’s nem ritkán épen ellenkező portéka; ’s nem csuda az, ha ő úgy hiszi, és ővele sokan mások, mint péld. a’ Magyar Parnassus Szent-Pétere is, Kulcsár és Apollója Verseghy és Bacsányi, hogy azt bennem irígység csinálja. Kisfaludy Sándorban valóban vagyon is, a’ mit én szívesen irígylek: azt az ő melegségét, buján-szökellését (ubertas) és könyüségét — noha nem scandált sorokban az a’ könyű verselés nem felette nagy csuda. Kisfaludy Károlyt inkább irígylem, mint Sándort. Károlynak sok dalai vagynak, a’ mit nem győzök eléggé csudálni. Ő utána nekem Kovacsóczy ragyog igazán….

 

 

4535.

 

Kazinczy — Dulházy Mihálynak.                                                                    Octób. 2d. 1825.

 

Erdélyi Leveleimet itt küldöm azon bízodalmas kéréssel, hogy azt a’ legbizonyosabb és legelső alkalommal Igaz Úrnak kezébe juttatni méltóztassék….A’ bált, ha sokáig tart, hamar megcsömörli az ember, így a’ kik Pozsonyban vagynak, azt a’ czifra életet. De melly szerencse, hogy Gróf Aurél és az Úr láthatják a’ Dietát, az Udvart, Don Miguelt, és hihetőleg másokat is, kik felől nekünk képzeletünk sincs. Szeretném tudni, kik az Ország’ Csillagai mostan? mert a’ régiek helyett újak támadnak, mint a’ Literatúra’ egén, ’s az újak homályba dőjtik a’ régibbeket….

 

 

4536.

 

Kazinczy — B. Wécsey Pálnak.                                                                       Octób. 5d. 1825.

 

…A’ Méltós. Úr utolsó levele megerősíte azon gondolatomban, hogy irtóztatóbb tudomány nincs mint a’ História. Azt hinné az ember, hogy midőn nemes-lelkű ember írja-meg azt a’ mit szemével láta, a’ mit maga is teve, az közel jár a’ Mathematikai igazságokhoz. Jelen valék Aug. 24d., ’s láttam, hallottam holmit, ’s valóságunkhoz tartozik szemeinknek, füleinknek többet hinni, mint minden mások bizonyságának; ’s a’ Méltós. Úr előadása és az enyém ellenkeznek…

 

 

4537.

 

Zádor György — Kazinczynak.                                                         Világosvár, 1825. oct. 8.

 

…Örülök, hogy az Erdélyi leveleket nem sokára birni fogjuk. Ugy hiszem, hogy a’ Budai Censúrán sokkal kevesebb nehézséggel által-fogtak volna menni. Drescher legalább igen szép liberalitást nyilvánozott legközelebb Vörösmarty Zalánjának ’s az 1825d. Aurorának censurálása alkalmával. Hát Sallustiust mikor látandjuk? Előbeszéde nekem kedves. Sallustiusi szín ömlött-el rajta ’s Sallustiusi hang szól belőle….Döbrenteinek a’ Kulcsár Proselytusának Literatori apostasiáját méltán sajnálhatjuk, mert a’ jó ügynek ő sok hasznot tett már is ’s még többet tehetett volna talán nem annyira talentumával mint öszveköttetéseinél fogva. ….el kell szomordnunk, ha Folyóirásaink ügyét elgondoljuk. Millyen kezekben vagynak! ’s millyenek köztt lehetnének! Vajha a’ Hazai Tudósítások irását Helmeczy venné által ’s a’ Tud. Gyűjtemény redactióját Kölcsey! Csakhogy aztán az elsőbb a’ nagyobb Közönség miveltségéhez képest egy kissé ereszkednék-le olvasójihoz; Kölcsey bizonyosan magához fogná emelni Publicumát. Millyen silányok a’ Gyűjtemény darabjai, millyen nyomorulttak a’ Recensiók, …Ezek a’ jó Urak erővel a’ Kártigámok korába akarnának bennünket visszarántani. A’ mult esztendő két új folyóirásunknak látta támadását és megszüntét….

… A’ Kassai Minervának még csak első Negyedjét láttam, ’s megvallom hogy Kassáról a’ Museum és Oprheus után 35 esztendővel többet vártam volna. Különösen a’ képekkel nem lehetek megelégedve…

 

 

4547.

 

Kazinczy — Bajza Józsefnek.                                                      Széphalom, nov. 11. 1825.

 

Hébét még nem láttam, de Igaz megküldé nekem azon ívet melyben Epigrammod áll. Kedves dolog nekem tőled szerettetni, kedves azt látni, hogy a szalmatetős hely általad énekeltetik, s lelkesen, s azon alakban, melyet én minden egyebek felett kedvelek. Elúntam mosni a szerecseneket, s első alkalommal küldöm Bécsbe Szallusztomat, mely őket dühösségbe hozza, de el is némítja. Beléptem 67-ik évembe, s illő ügyemről gondoskodnom, s azzal együtt nevemről is. Legalább előbeszédében szalluszti színt és arczot fognak találni ellenink….

 

 

4549.

 

Kazinczy — Kiss Sámuelnek.                                                  Széphalom Novemb. 12d. 1825.

 

…Hogy Ponori is Bajza is Pozsonyban vannak, hogy Ti eggymást szeretitek, örömmel hallom. Idvezeld mind kettejét…Vay Ábrahám Kazinczy Sophienek, az atyám testvére lyányának férje. Dicső tett felőle a’ mit ez estve hallék. De az ollyat csak az olly gazdagságú teheti. Kovacsóczyt égek látni. Ő nagy dísze ügyünknek. Ha ismét szerencséltetsz leveleddel, tudósíts, kinél ő Titoknok? és hol lakik?...

 

 

4551.

 

Kazinczy Ferencz — Kazinczy Andrásnak.                                             Nov. 15d. 1825.

 

Édes kedves Öcsém! A’ legszivesebb köszönetet barátságos leveledért, mellyet ma vevék eggyütt a’ Barkasyéval. Neki is felelek. — Kérlek, közöld vele ezt.

Én eleitől fogva ellensége voltam a’ Magyar Academiának, mert a’ Franczia Academia a’ Franczia Nyelvet elrontotta. De az onnan jött, hogy a’ Franczia Irók nem merték vezetni az Olvasókat, mindég ezeknek approbatiójokat keresvén, ezeket követték, ’s így a’ Nyelv elasszonyosodott…

 

 

4552.

 

Kazinczy — Zádor Györgynek.                                                              Ujhely 1825. nov. 25.

 

…a’ Te leveledet vala szerencsém venni, két Pozsonyból írt más levéllel, mellyben tudósítanak, melly ajánlások tétettek a’ Magyar Nyelv’ Academiájára; a’ mult postán pedig Igaz küldé-meg Hébének azon ívét, mellyben lap 222 Bajzának áll eggy Epigrammja:

 

                        Széphalom.

Nem ragyogok, mint Pest, nem, mint Buda’ tornyai, vára;

Törpe vityillóim’ szalmatető fedezi.

Ámde az útas jön, ’s buzgó hálára fakadva

Idvezel; ő tudja, hol kele hajnali fény,

Hosszú álom után hol zendűlt égi varázszsal

A’ Csalogány; hol nyilt Grátzia-kényü ajak.

Fényljenek a’ ragyogók, ne az én kunyhóim! örömmel

Rám ismér, áldván téremet, a’ hazafi;

És mikor eltűn majd a’ hajnal, ’s nappali fényben

Hunnia fel-mosolyog, szent lesz előtte nevem. —

 

               Én annyira nem szeretek magasztaltatni, hogy midőn afféle akad kezembe, megjegyzem a’ helyt (emlékem a’ helyre ’s lapra nézve nagyon eleven) ’s midőn azt ismét olvasom, úgy kerűlöm a’ magasztalás megolvasását…

… Alig várom hogy láthassam Aurorát és Hébét. Igaz nekem régen nem írt.

Te, ki Pezisünk ’s Literatúránk’ Történeteit készíted /Toldyval/, örömmel fogod hallani, mint jártam én Takáccsal, a’ Himfy barátjával…Kulcsár engem egy Colloquiumra ’s vacsorára híva-meg. Fejér Gy. (a’ Himfi, Takács, Horvát Endre ’s Batsányi ’s Versegi barátja) megtámada. Ki ada nekem just társaim dolgozását bírálgatni? ’s Német Folyóirásokban? — Magam adtam, mint minden Recensens magának; de azt tettem a’ mit senki nem: közlém azokkal, a’ kik érdemlék; ’s német Folyóirásban azért, mert magyar akkor nem volt. — Szemere és Vitk. felpattantak. Hát midőn mi megverénk Czinkét Képlaki Vilm. neve alatt, az Ur nem javalá e a’ tettet? ’s ha Czinkét, miért ne Himfyt, Pápayt, Baróti-Szabónak Aeneisét és azt a’ nevetséges Praefatiot. — Igen, de te Himfynek ezeret adtál, ’s ezeret vevél-el tőle. — A’ kérdés az, ha méltán e? Nagyon elakada, a’ ki azt hivé, hogy engem össze fog törni. Abba hagyá tehát. Himfy pénzt ad eggy Holnapos-irásra, de csak az fog felvétetni, a’ mit ő javal; állj közzénk. Örvendek, ’s fogom segélni. Ha jó nem lesz a’ Holnapos-irás, kezdjen más mást….

Handbuch der ungarischen Poesie... In Verbindung mit Julius Fenyéry herausgegeben von Franz Toldy. Pesth und Wien, 1828. Két kötet

Zádor György levelezése Kazinczy Ferenczczel 1823-1831. Közli Zádor Gyula. Bpest, 1883. (Zádor György emlékezete I. Ebben hatvan levél: Fenyérytől 25 levél, a többi Kazinczyé.)

 

 

4560.

 

Bajza József — Kazinczynak                                        . Pozsony, December’ 11-d. 1825.

 

…Azon hír, hogy Szalluszt készen van, ’s hogy talán nem messzére fog haladni kijövetele, mint ön magától a’ Tekintetes Úrtól vagyok eléggé szerencsés tudni, örömhír minnyájunkra nézve, ’s nem kevésbbé ohajtjuk, mint az Erdélyi Leveleket. Az ellenfél’ coripheuszai mind inkább szűnnek, fogynak, ’s elhallgatnak. A’ közvitézek valamint a’ hadban, szinte úgy itt is csak machinák, ’s alantabb állanak, minthogy nagyobb dolgokat ön erővel kivinni alkalmasak lennének. Ügyünk szent, ’s erős hittel hiszem, hogy győznie kell köztünk is, mint minden most már felettünk álló nyelvekben ’s nemzet-ajkakon. Ha van némellykor panaszra okok, annak forrását ön melyeikben keressék, ’s bizonnyal, ha nem mindenkor is, legtöbbnyire ott fel fogják azt találni. Csak hogy az emberek olly igen készek ön vétkeiket másokra által vinni, ’s bajaiknak okát másokban keresni, holott a’ szidalom előbb vagy utóbb ön fejeikre szokott visszaesni…

 

 

4562.

 

Kazinczy — Zádor Györgynek.                                                              Ujhely, 1825. dec. 16.

 

Kovacsóczy, ki most Privigye mellett Laszkáron négy gyermeket tanít, megküldé nékem Szondy György nevét viselő hőskölteményének első énekét, 112 nyolczad rímes stanzákban; ’s tegnap és ma üres óráimat annak megolvasása foglalta-el. Csudálást érdemlő erejű ember, de a’ munka még igen sok törlést kiván; ’s kértem, ne siessen kiadásával. Sok szükségtelen újítások, ’s darabosságokkal. De ki írhat 112 Stanzát a’ mi rimekben olly szegény nyelvünkön? Tisztelettel tölt-el szívem az igen derék ifjú eránt, és, ha maga magát el nem öli, Kisfaludy Károllyal ő fog legszebb tűzzel ragyogni egünkön. Hogy jövendőlésem bételjesedjék, kérem az egeket. Én nem tartozom azon öregek’ számába, kik az ifjakat kevéssé becsülik.

Előttem Aurora is. Nem szeretem azt a’ neki-dühült nemzetiséget…. Addig éneklik [az] Arpádiászokt, hogy végre belé csömörlünk. Aurora ez idén is tele van effélékkel, a’ mint sejtem, mert még egy-két rövid darabján kivül nem olvashattam-meg egyebet. Rezei jobbak mint eddig, ’s Erzsébet és László Cserhalmon igen jól gondolt, jól rajzolt, jól metszett darabok. Szóllani fogok Auroráról és Hébéről Minervában….

… Grammaticai Epigrammáimat, mellyek 1811. megjelent Tövisek és Virágokban már megjelentek, most adom-ki újra Forgácsok czím alatt, a’ Minervában…

 

 

4563.

 

Cserey Farkas — Kazinczynak.                                                      Bécs 16dik Dec. 1825.

 

Igen kedves Barátom! Erdélji Utazásidba belé pillantottam az én kedves Barátom Referendarius Noptsa Urnál, kinél ezek most vannak. Kár, örökre kár Barátom, hogy ezen dicső és köz hasznu Munkádot annyiszor igazitottad, és az által annyit ki hagytál belölle; a leg első ki dolgozásod kéz irata ha még meg volna Nállad — kérlek, enged által aztot nékem, kincs gyanánt fogom becsülni. — Ezen mostanira csupán két meg jegyzésemet vagyok bátor ide iktatva Elődbe terjeszteni….

 

 

4569.

 

Horvát István — Kazinczynak.                                       Pesten Decemb. 29. 1825.

 

Sietek, nagy érdemü Férfiu! e’ kisded munkával kedveskedni, melly a’ napokban hagyta el a’ sajtót. Mit foglal magában? tzíme hirdeti, ’s ten magad, ha azt olvasni fogod, legjobban által látni fogod, hogy ez tsak igen rövid Rajzolata egy más nagyobb munkámnak a’ Magyar Nemzet történeteiről. Ujat találsz bene, a’ mit mostanig nem olvastál. De örökös sorsunk legyen-e, hogy mi előbbre ne menjünk? Mertem én is, ’s talán okosan, vagy okoknál fogva mertem…Ha lészen az a’ haszna e’ kis munkának, hogy a’ Magyar Nemzet számtalan előítéleteit letészi régi Őseiről, nem vészen el azon hatvan, mondom hatvan ezer forint, mellyet bizonyosan reája költöttem. Ollyan megnyugvással költöttem én e’ munkára, millyent alig képzelhetsz magadnak. Az utóbbi öt esztendő alatt készebb valék éhséget, szomuságot és ruha szűkét szenvedni, mint bene odább meg odább nem menni…

 

 

 4570.

 

Cserey Miklós — Kazinczynak.                                                    Kolosvár, 29a Xbr. 825.

 

…Mire ment az Academia planuma? Ha van rólla valami megállitva,  kérlek járj végire, s tudd meg, — azután közöld velemis. — Arra költség kell, — engedelem kell, — de mindenekfelett emberek kellenek. Reménlem hogy münket Erdélyiekül sem rekesztenek ki belölle. Nállunk a Nemzeti nyelv a maga ösiségében áll, és ha nem járt is annyi ráspoly és gyalu alatt, szinte közönségesebb, mint Magyar Országban. Példának okáért, Brassó Szász város, és Erdélynek legnépesebb Városa, — de alig találsz  tiz ember közűl egyet (az Asszonyokat is belészámlálva), a ki Magyarúl jól ne beszélne. Miért? mert több van 2000 szólgáló leánynál, mind Székely; a Székelyeknél pedig az Anyanyelv olyan uralkodó, hogy a hól Oláhok vannak, azokis hiba nélkül beszéllik, s az Oláh Pap jobban tud Magyarúl mint Oláhúl…

 

 

4574.

 

Kovacsóczy Mihály — Kazinczynak.                                            Laszkán 2ik/I. XXVI.

 

….Ha gazdag volnék, úgy a’ mit a’ Németek öszvesen Göthe tiszteletére tenni iparkodnak, ’s tettek, Kazinczynak tenném én. Itt nincs hizelkedés. Azt tudom én, tudja a’ Haza, hogy nálánál Litteraturánkba senki se tett többet; hogy nyelvünk eggy tized alatt annyit haladt, mint másoké ötvenedes munkával, az ő míve, az övé tehát a’ koszorú. De én se az ohajtott ’s általa megérdemlett tiszteletet nem szerezhetem, se a’ koszorút nem nyujthatom, csak szivem hangjait zenghetem Nemes szivéhez….. Engedje tehát hogy én Szondym elébe ezt tehessem:

 

                                Kazinczy Ferencznek a’ hálaadó Kovacsóczy.

Első Énekét Mesteri Jegyzésével szomjan várom, mert tanúlni fogok ismét, a’ Másodikat nem sokára veendi. Én Szondyval azt vágytam megmutatni, hogy a’ Magyar Nyelv nem rímtelen, ’s ha e’ mellett még, eggy Kazinczy nem utolsó mívet reméll, úgy fáradtságom úntig díjazva van. ….A’ Magyar Historiát szünetlen forgatom, Béla nevetlen Irnokjától fogva Fesslerig. ’S minden kidolgozható tárgyat feljegyzek. Most Dugovics Tituszt kezdém ki dolgozni, mellyből itélettételre az elejét által küldöm mennél előbb, remélvén véleményét, ’s ha illy nemű történetei találtatnak bő Gyüjteményébe, igen esedezem közlésökért. Szép számmal egybe gyüjtve nem utolsó adomány lenne a’ Nemzetnek. Az Új esztendőre minden jót, tartsa meg az Isten, tellyesítse vágyait, ’s virágoztassa Atyai örömeit ’s szeressen úgy mint eddig.

 

                                             Dugovics Titusz.

 

Készület.                                           ’S a’ hő vele minden hova,

                                                           ’S dagad kínja keblének.

«Legény, nyergeld lovam csatára,

«Készitsd buzgányom, fegyverem,        «Hősem, fiam, Isten veled,

«Megyünk a’ Tar’ duló hadára,            «Anyád, Mátkád reménye,

«Hol a’ díjt vagy halált nyerem;            «Rózát ismét híven leled,

«Vedd Rózám szirtos övemet,  «Éltének vágya, fénye.

«’S csókkal kenj hősnek engemet.

Hős-lágyan néz a’ hű szemébe,            A’ Gyűlés.

Letörli forró könnyeit,

Mint a’ villám villog kard kezébe’,        Mért gyűl ott a’ mezőken

Visgálja friss készségeit.                       Számos vitéz és ló?

«A’ ki eggyszer hűn szeretett,   Mért leng ott a’ tetőken

«Nem lelt az undok végzetet.                Fátyolként lobogó?

                                                           Gyűlnek Belgrád ölébe,

                                                           A’ Tar a’ hon keblébe.

«Hazám, édes Hazám, megyek már,

«Elszánt fiad hűn küszdeni,                   Sokszor folyt élte vére

«Anyám, Mátkám itthon sírjon bár,      A’ sikos harczmezőn,

«Szebb téged vérrel védeni,… Az a’ hős rénye bére,….

……

Róza dala                                            Mint a’ gyors villám,

                                                            Vészt vivő hullám,

Zengva csörg kivűl a’ patak                  Dugovitsnak karja ront

És én itt sírok belől,      ’                         S bátor ellent vérbe ont.

Zúg a’ szél, orkánra fakad

S eggy se hoz hírt hűm felől.                    Ostromolva már

                                                              Dűl a’ régi vár,

Zengve csermely vidd könnyemet,           Számosodva tornyosúl

Vidd könnyűm ’s arczomat                    A’ védőkre harczi súly.

 

 

Kidolgozásra vannak feljegyezve: Hunyady János halála, Ilka Belgrádban, Mária, Sigmond nője Novigradi tömlöczben, Rozgonyi Caecilia, Mátyás a’ tömlöczben, Elika ’s Illamér, a’ Szerelmesek kútja, Erdődy átka, Szapáry Péter, András és Imre Király, Kinizsi halála, Janus Pannoniusz v. a’ Szegény Lantos; ha szép tárgyakat talál, ismételve kérem, közölje, ’s ezen most közlött töredékemre, hogy tudjam, érdemes é a’ további folytatásra, mennél előbb küldje véleményét.

 

 

4590.

 

Kazinczy — Zádor Györgynek.                                                     Ujhely, 1826. febr. 14.

 

…Vörösmartynak megismértetése kedves czikkelye vala levelednek, ’s annál kedvesebb, mert Cserhalmát elragadtatással olvastam. Mi öregek mindég csak magunkat látjuk, ’s elakadunk, mikor azt kell vallanunk, hogy az ifjú V. tovább méne mint legcsudáltabb Hexametristáink. Nagyon örvendek, hogy Cserhalomnak olly gyönyörű réz leve jutalma, mert az kérdésen kivül többet ér mint Aurórának minden rezei, ’s elejétől fogva mostanig. — Bártfainak is eggy igen jól ’s tudós nyelvben dolgozott regét köszönhetünk. A’ mi engem egészen elragada, az a’ Kisfaludy Károly’ szép dala: Volna szárnyam etc. ’s a’ Bajza Skholion-a, a’ szót görög értelemben véve. Nem nyugszom-meg, mig ezt meg nem tanúlom, hogy setétben is elmondhassam; ’s ha Pestre megyek, magával Bajzával mondatom el eggy ebéd’ végével, ’s sírni fogok örömömben. Gyilkolnom kellene ezeket a’ derék gyermek-férfiakat, a’ kik arra kényszerítenek, hogy magamat mellettek semminek tekintsem, én pedig forrón fogom mellyemre szorítani. Barátom, itt az idő…

 

 

4605.

 

Kis János — Kazinczynak.                                               Soprony, Mártzius 15dikén 1826.

 

…A Literatura’ tárgyában nagy figyelmet érdemel most a’ tudós Társaság, mellyet az Ország’ Gyülése alkotni akar. Nem könnyen tudom ugyan hinni, hogy a politicai mostani környülállások között belőle valami legyen. Azonban szeretem látni csak azt is, hogy az igyekezet magát mutatja. Meglátjuk, mennyire van vagy nincs félelmemnek fundamentoma.

Trattner Horáczomat még most sem nyomtatta-ki minden honorarium nélkűl is. …

 

 

4613.

 

Kazinczy — Gr. Dessewffy Józsefnek.                                      Széphalom Mart 31d. 1826.

 

…Szalluszt elrémítené a’ Döbrenteieket — most ez is nagy gyűlölője a’ Philoxeniának, mellyet nem csudálhatok — és így elébb a’ Cicero Oratiójit és Leveleinek első két Könyvét adom-ki, ’s úgy Szallusztot. — Utólsó postával vettem hírt hogy Referend. Nopcsa Elek Ur az Erdélyi Leveleket nagy gyönyörűséggel olvasta-meg — ezt írja Cserei Bécsből. Reménylem, ha ezt és Cicerót bocsátom előre, a’ Neologismus’ ellenségei meg lesznek elégedve velem…

 

 

4614.

 

Kazinczy — Dulházy Mihálynak.                                                                  Martz. 31d. 1826.

 

…Minerva valóban olly jól megyen, hogy gyönyörűség olvasni. Adja Isten, hogy mindég illy érdemű Munkák találjanak benne helyt…..

Kovacsóczyt úgy szeretem, mint igen keveset; de azt mondják hogy ő sohol nem állhat sokáig. Így bajba hozná az ember mind őtet, mind azt a’ ki elfogadná, mind magát. Őtet olly állapotba kellene tenni az igen gazdagoknak, hogy foglalatosság nélkül élhessen….

…Kovacsóczynak Ellinger Úr által el nem fogadott Munkáját szeretném látni. …